Pár napja megint rámtört, hogy mennyire hiányzik anya. Valami Händel szólt a rádióban (Bachnak gondoltam), ültem a fürdőkádban, és nagyon elkezdtem sírni. A kedvesem, Ottó nem is szólt semmit, csak átölelt. Ilyenkor álmában is magához szorít, csoda, hogy nincs izomlázam…