2014. november 05. 02:21 - kjá

Varró, Lackfi és az irodalom - azaz kettes számú felháborodás

"Az irodalom az mező, amin minden ökör azt hiszi, hogy legelhet" - mondta mindig anya, pedig csak tanította, alkotóként nem művelte. Mert nem mérhető se centivel, se stopperrel, kísérleti úton meg nem ismételhető, tárgyi bizonyítékok és tanúk hiányában jogerős ítélet róla nem hozható.
Persze ez minden művészetre igaz, csak épp az irodalom olyan anyagból van, amit mindenki folyamatosan szabadon és alanyi jogon használ: nyelvből.
Lehet, hogy rosszul látom, de talán amíg valaki nem tud néhány akkordot rittyenteni egy dalhoz tábortűzi gitározáskor, az nem tartja magát zeneszerzőnek, ha valaki nem tud lerajzolni egy almát, az nem tartja magát képzőművésznek. Viszont bárki gondolhatja magát írónak, ha szavakat tud egymás után illeszteni, vagy pláne költőnek, ha ezen tevékenység közben elég gyakran nyomja meg az entert.
Ezzel nem azt mondom, hogy aki nem profi költő, az ne nyilvánítson véleményt. "Nem tudok ugyan tojást tojni, de megismerem, melyik a záp" - mondaná erre anya (miért idézem ennyit? még mindig így hiányzik?) Sokkal inkább azt, hogy aki kritizál, az ismerje azt kódot, azt az érvrendszert, amelyen keresztül vitatkozni lehet. (A Lyukasóra klub vagy adások során olykor mi is hevesen vitázunk egy-egy vers esztétikai értéke fölött.)

Az írás is szakma - és ez a jó hírem is: tanulható! - a maga mesterfogásaival, rutinjaival, buktatóival. LJ épp azzal tett nagyon sokat, ahogy ezeket játékosan tanítja bárkinek, VD pedig a híres Boci, boci-átiratával pont ezekről az eljárásokról rántja le a leplet. A szakmaiságot tehát nehéz tőlük elvitatni - már annak, aki egyáltalán tudatában van a szakmaiság mibenlétének.
Ugyanakkor lehet valaki profi mesterember, de nem művész. A kifogástalan formájú vers még nem költemény. (Bár mondjuk a szonett, mint a briliáns csiszolás egész ügyesen leplezi a tartalmi hiányosságot, hozzáértő tudja csak megkülönböztetni a gyémántot az üvegtől.) Weöres nem a Kisfiúk témáira című műve miatt a század egyik legnagyobb költője. Kosztolányira sem a Nyár, nyár, nyár című verse miatt figyelt fel a közönség (amely az elhíresült akrosztikont rejti: nyald ki a seggem, Karinthi), Dantét pedig az Isteni Színjáték tette híressé, miközben - mint azt nemrég Lator László elárulta - elképesztően obszcén verseket is írt (csak nincsenek még magyarra fordítva). 
Joga van Petőfinek kurvanyázni? Weöresnek azt írni: "nekem a segembe is felyem van", mert ők már nagyok? Már eléggé halottak? Vagy ha kiderül, hogy ilyesmiket leírtak, akkor már nem is költők?

Mitől is költő valaki? (erre a költői kérdésre nyilván nem mernék válaszolni, definiálni a költészet mibenlétét). Nyilván nem elég hozzá a szakmaiság, valami koherens képalkotás, világlátás- és teremtés is kell hozzá. És akkor másként tekintjük egy költőtől a játékot, a reklámverset, az alkalmi köszöntőt is.
LJ nyilván nem a Véletlen című hülyéskedéstől lesz jó szerző (rendben, hogy a profi bármit meg tud írni, de nem mindegy, mit tart az életmű részének), sokkal inkább mondjuk az Érintkezési pontok című verstől, ami a vége felé kezd el lebegni, aztán egyre magasabbra szállni, VD sem a Rosszalkodó öt jó (sőt cuki) játékától, számomra sokkal inkább a Cossante a lehányt küszöbről című daltól (amit Baudelaire Egy dög című verse mellé mindig meg szoktam mutatni órán). Jogukban áll játszani, hülyéskedni. És imádják, abba se bírják hagyni. Persze várom időskori, komoly lírájukat, ha megérem.

Valakinek az életművéről egyetlen vers, vagy a magánélete, a származása, a vallása, a pártállása, a bármije után a szövegek ismeretén kívül véleményt mondani nem kritika, legfeljebb fikázás.
Érvek és minimális hozzáértés nélkül tenni ugyanezt szintén nem kritika, maximum fanyalgás.
Dilettáns szerzőként tenni ugyanezt simán irigység. 
Megfellebbezhetetlen ítéletet alkotni a "nem értek ugyan hozzá, de nekem nem tetszik, mert" - felvezetés nélkül egyszerűen nagyképűség. 
Nem értek a képzőművészethez, tehát nem mondom, hogy XY szar festő. Ahhoz van jogom, hogy ne kedveljem a műveit. Ennyi tiszteletet az alkotóknak.

 

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://kissjuditagnes.blog.hu/api/trackback/id/tr866865491

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Vargha Magdolna 2014.11.05. 08:03:07

Kedves KJÁ!
(hogy alkalmazkodjak hozzád....) Azt hiszem két tényezőt érdemes hozzád tenni. Az egyik az, hogy aki nem hallgat zenét, verseket, nem néz képeket,időben, nem alakul benne ki a megértés képessége.....de a másik oldalról a művészekkel összefüggő kritikusok gyakran olyan közös penészhelyet alakítanak ki, amiből mindenki más ki van zárva, hogy ne mondjam le van sz...a.. Keskeny út, széles út, kettő közt egy.....
Vargha Magdolna
PS. Amúgy találkoztunk már...Lásd Pécsi Marcell

Frady Endre · http://fradyendre.blogspot.hu/ 2014.11.05. 19:59:01

Varró Dani kérdéses versével nem az a baj, hogy poénból megírta, hanem, hogy a dilettáns tankönyvírók pont ezt tudták betenni egy általános iskolai tankönyvbe.
Sokkal hasznosabb lett volna, ha a Boci-boci átiratainak a nem trágár verzióit emelik tananyaggá. Egy új "Így írtok ti" lehetett volna belőle.
Lackfival meg az a probléma, hogy egy óvodásoknak és kisiskolásoknak szóló verseskönyvben talán nem arról kéne írnia, hogy a motorosok és az autósok hogy anyázzák egymást a forgalomban.
De lehet, hogy magammal sem értek egyet... Asszem... :)

perczel annamária 2014.11.05. 22:25:41

Kedves Kiss Judit Ágnes!
Külön tetszik, hogy nem csak nevét, hanem fényképét is adja a véleményéhez. Nagyon jó kép, rólam is készülhetett volna hasonló - úgy 30 évvel ezelőtt.
Kollégák lennénk, én is tanítottam l978-tól tavalyig. Igy életkorom kikövetkeztethető. Német-spanyol szakos (budai)középiskolai tanár 1990-ig. Azután kedves okos - egy számmal idősebbeket tanítottam. És tanárnak lenni, nagy - a legnagyobb szabadság, (és felelősség is). A vita nekem már nem is e két versről szól, hanem arról, hogy nem értjük egymást...és kiabálva erőszakoljuk a jónak tartott izlésünket másokra. Már mindenért kiabálunk....és mindig mi tudjuk a tuttit. Nekem is van fiam - késői gyerek - én negyvenöt éves voltam, mikor ő tíz. Szeretett olvasni, Toldit is, Kosztolányit is, és Gárdonyi verset kellett kivülről tanulni. Mindenki oda van Szabó Lőrinc "Lóci óriás lesz" cimú verséért. Pedig Lóci is az apja idegein táncolt. "Jösz le rögtön a gázrezsóról, ide az ollót nem szabad..rettenetes megint ledobtad az erkélyről a mozsarat.." Fejből irom, ha tévedtem - bocsánat. Entschuldigung oder Verzeihung. Ma beszélgettem vele és egyszerre állapítottuk meg, hogy Varró Dániel megirta a saját Lóciját, aki nem lesz óriás, de kiborit egy országot. Nekem jobban tetszik V.D-től a Katonadolog c. verse, különösen az utolsó sora, amire még senki sem gondolt. Nem árulom el, aki nem ismeri járjon utána.De a konkluzió tökéletes. Én ezt a kötetet álltomban olvatam, mosolyogtam végig. Volt ami tetszett, volt ami kevésbé, de egyik miatt sem csináltam volna ilyen agressziv "ez nem művészet!!!" kirohanást. Van kis-, nagyobb, és nagy művészet. A fiam kedvenc Petőfi verse sokáig az "Esik, esik, esik csókeső esik.." meg az "Ezrivel terem a fán a megy " volt. Ezek sem a "Talpra magyar"-ok, de szerethetők.
Nagyobb bajban vagyok Lackfi versével. Nem értem. Fiam, fél fejjel magasabbról lemosolyog rám, és azon derül, hogy én már nem beszélem ezt a nyelvet. Elmagyarázzam? - kérdi. Tegye. Meghallgatom. És arra gondolok, hogy sokan nem értik, akkor már gyanús...el sem magyaráztatják, ...csak ezek a büdös kölykök , akik nem adják át a helyet a villamoson, akik csak az okos telefont bámulják....- ott sem értem a röviditéseket, ...szóval ezek a nagyranőtt kamaszok, akik bulizosok, hangosak és nem tudnak - az én elvárásaimnak megfelelően tiszteségesen viselkedni - rendszabályozás helyett még versbéli hősők lesznek és bekerülnek a tankönyvbe. Borzasztó. Ha a szűlők a kommentelők, a kritikusok, akkor körülbelül 35-40-évesek lehetnek. Nem lenne egyszerűbb együtt megbeszélni a verset, és amit (ha) nem értem elmagyaráztatni. L. ez a műve az Összegyűjtött költeményeinél valahol a Függelékben fog megjelenni. Kérdés, hogy akkor (25 év múlva ) még vagy már érteni fogják - e a kedves olvasók. Ez egy tiszavirág vers. De szép a Tisza, mikor ott keringenek a tiszavirágok. Kár ágyuval lővöldözni rájuk. Memoriternek nem adnám fel. Mert egyszer, mikor feladtam egy (azt hiszem) Rilke verset, a tanulóifjuság felhördült "Ezt nem lehet megtanulni". Akkor becsuktam a könyvet és elmondtam nekik. Utána ha újabb verset adtam fel ( és sokat és rendszeresen), akkor mosolyogtak, és megkérték, hogy én legyek az első, aki felmondja. Felmondtam, mert igazuk volt. L. versét nagyon üggyel-bajjal tanulnám, mert nem az én világom....de azért megpróbálnám, mert ez az ő világuk. Apámnak annak idején az erkölcsnemesítő "Die Bürgschaft" c. Schiller balladát kellett megtanulnia. Megtanulta, én arra sem illetve csak nagy nehézségek árán lettem volna képes. Mindenki a saját korában él. Fiatal költő fiataloknak fiatalos verset ir. Ez vers ...nem költemény. A tankönyvszerkesztő pedig nagyon modern akart lenni, ...majd a tanár kollégák eldöntik, hogy mennyi időt és mikor szánnak ezekre a művekre. Legyen ez az ő szabadságuk. És elnézést ha úgy gondolom, hogy lesznek (talán idősebb ) kollégák, akik átugorják, és fiatalok, akik még néhány plusz verset is bevisznek az órára. Nagyon szerettem a SZÓSZ c. műsort. Onnan is nem mindig mindent, hanem egy-egy csipetet be lehetne illeszteni az oktatásba. Most elköszönök, én élveszem azt, hogy nyugdíjas vagyok, a kollégáknak sok érdekes olvasni és tanitanivalót kivánok , de elsősorban TOLERANCIÁT, MÉG TÖBB TOLERANCIÁT.....ÉS MEGINT CSAK TOLERANCIÁT.

kjá 2014.11.06. 23:36:38

@Frady Endre: nem, nem, a Boci, boci középiskolánál korábban szerintem nem élvezhető, nem működik, leginkább érettségi évében adnám, mikor már ismerik a szerzőket.
nem ismerem a tankönyvet, sem az íróit, így nem nevezném őket meggondolatlanul dilettánsnak. egyszer tanítottam csak ilyen kicsiket (ötödikeseket), de szerintem jót röhögtek volna, és egyiküknek se jut eszébe belenyúlni a konnektorba.

kjá 2014.11.06. 23:40:53

@perczel annamária: a Lackfi-vers egy nyelvtankönyvben szerepel, nem irodalmi műként, hanem egy nyelvi divat paródiájaként, és erre szerintem kiválóan megfelel. hogy mindenki ideges legyen az édibédi nyelvhasználattól. :)
tanárként én se adok fel olyan verset, amit nem tudok már rég, és ezt tényleg respektálják a diákok!

Frady Endre · http://fradyendre.blogspot.hu/ 2014.11.07. 09:42:51

@kjá: Lackfi versét olvasva jót röhögtem.
A Varró versen meg a feleségem (aki kb. veled egyidőben koptatta az ELTE padjait és jelenleg középiskolásokat tanít angolra) szórakozott jót. Nekem is tetszett, azért is parodizáltam (hiszen csak olyat lehet, ami valamilyen minőséget képvisel, ami hat), viszont szerintem egy ötödikes könyvbe találhattak volna ennél gyerkversebb gyerekverset.
Egy dolog viszont zavar benne: a lapátos rész teljesen más szótagszámú és ez fáj a ritmusszerető lelkemnek. :)

Kiss István Béla 2014.12.12. 17:52:11

@perczel annamária: Kedves Perczel Annamária, nagyon tetszik, amit írt, az meg különösen, hogy szeret verseket tanulni, mert azt hiszem, egyre kevesebben vagyunk ilyenek. Én ugyan nem vagyok magyar szakos, csak orosz-németes, de már én is nyugdíjas vagyok,. Azt hittem, több időm lesz verset tanulni (tudtam biztos vagy ezret), de már a memóriám sem a régi. Arra emlékszem jobban, természetesen, amit gyermek- és ifjúkorban tanultam. (Persze, a lányon versei közül azért tudok egy párat.)