2008. január 26. 16:26 - kjá

belevágok

    Ha az ember nem félne a változásoktól, lehet, hogy nem félne meghalni sem, aminél nincs nagyobb változás az életben. Talán csak a születés. De arra már ki emlékszik?
    Azt mondják, az életben az egyetlen stabil dolog a változás. Nyakig ülök a változásokban, csak történnek-történnek egymás után azok a dolgok, amikről azt hittem, hogy velem az életben soha. Túl a rémületen, tanulok örülni ezeknek.
    Hittem volna, hogy két hónapot töltök külföldön? Hogy németül próbálok egyszer kommunikálni? Hogy nem fogok tanítani? Hogy lesz egy saját lovam?
    A legjobb a ló, a legrosszabb a tanítás hiánya. És sorban hagyom el a tanítványoktól kapott tárgyaimat. Mint aki már nem fog visszatérni, és nem akar kötődni.
    Összefutottam az utcán a gyerekeimmel, mesélték, hogy most tanulták A fizikusokat, most jön A mester és Margarita. Majdnem elsírtam magam, hogy ezeket én akartam nekik megmutatni, és nem tehetem, nem engedik.
    Helyette tanuljuk egymást Lédával, a lovammal. Elég komoly leckéket ad. Elindulok felé, ő meg a másik irányba. Ennyit a kapcsolatról. Azzal vigasztalom magam, hogy ezen már csak javítani lehet. Megenni csak akkor akar, ha nem látja senki. Azt hiszem, nagyon okos. És nagyon szép is, mindenki röhög az anyai büszkeségemen. Várom, hogy összeszokjunk.

    És várom haza Dávidot. Számolom a napokat. És ha itthon lesz, meg kell tanulnom annyi kudarc után végre szeretni.
3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kissjuditagnes.blog.hu/api/trackback/id/tr36312535

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Matyi 2008.01.27. 20:40:30

Ez egy próbahozzászólás. Remélem, hosszú és boldogságos blogolás veszi itt kezdetét. Minden jót hozzá!

Senki Se 2008.03.01. 18:03:13

Lukácsi József:

In memoriam

(Pilinszky János emlékére)

Ebben a színes őrületben,
túl sok a fáradt színtelenség.
Az órából kikattog az idő,
az időből kiáll az óra.

A zűrzavarban rend van,
a rendben zűrzavar -
De ki tudja, hogy mi a rend,
ha mindig felkavar?

Pillákban hunyt álom világ...
A jelen idő csak rúgkapál.
Szavakba zért könnyes bilincs,
kezekbe vájt rozsdás kilincs.

Kristály vagyok és félek,
mert elhagytak a fények...
De megtanultam járni,
álmom könnyekbe zárni.

Most káromkodva nyög a képed
és könnycseppekben hulla a szód.
A resti szélén füstös részed,
krákog a részeg dáridó.
Kinek leszel te holnap jó?
Most már több verset nem tudsz.
Fotelben ülsz és szívod a cigid.
- Pokolban járnak ma az istenek -
"Mert elhagyatnak akkor mindenek."

Egyszer, ha mégis elfutsz
a templomodba, ülni egy kicsit,
s porlepte angyalok kilesnek,
mert rajtad kívül mások nincsenek...
Haza akartál jutni,
de Istennel vitáztál egy padon.
Fáradt szemekben lázas árok, de
ki súgja meg, hogy ez nem átok-e?

Mindent akartál tudni!
Egy félig szítt cigi az asztalon...
Szívedben gyermekarccal játszol-e?
S ha jön a végzet érted gyászol-e
az írás lüktetése?

Te éhesen és szomjasan születtél,
de tudtad, sorsod úgyis átölel majd,
és "akár a víz, olyan közel van
a sírás ünnepélye".
Hol vagytok álmok és szerelmek?
Ki szor ránk áldást és kegyelmet?
Túl sok a fáradt színtelenség.
ebben a színes őrületben.
Az időből kiáll az óra,
az órából kikattog az idő.

kjá 2008.03.04. 23:39:33

Az órából kikattog az idő,
az időből kiáll az óra.


ez a két sor nagyon tetszett, köszi