2008. január 27. 23:09 - kjá

Lédaló

Lédát nem én neveztem el. "Lédának hívják, mint az Ady csaja volt" - mondta a srác, akitől vettem. Már gondolkoztam rajta, hogy átkeresztelem, a viselkedése alapján csak egy betűt kéne változtatni, akár Léhának, akár Cédának hívnám. "A lovad a tükröd" - mondja Gyula, akitől tanulok. Hát szépet mutat...
Talán ez lesz az egyik legkomolyabb tanítás a kapcsolatokról. Már sokat tanított a kontakt improvizáció, ez még keményebbnek tűnik. Mert itt egyetlen lénnyel vagyok, akit nem lehet lecserélni. Aki azért olyan, amilyen, mert én olyanná tettem. Talán ő készít fel arra, hogy gyerekem legyen. "Ahogy most viselkedik, az az eddigi kapcsolatotok eredménye" - mondja Gyula. És röhög, ha elindulok a lovam felé, ő meg az ellenkező irányba: "Jó az egódnak, mi?"
Hát, alázatot kell tanulni hozzá, az biztos. Egy darabig nem lesz vágta az árnyas fák alatt, megyünk vissza a nullára.
De néha már most azt érzem, hogy megéri. Amikor elém jön, vagy beledugja a nagy, puha lóorrát a kezembe. Egyszer talán majd megtanulok lóul.
1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kissjuditagnes.blog.hu/api/trackback/id/tr30314187

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

dieda · www.dieda.extra.hu 2008.01.27. 23:41:53

Ez a ló félig nem szamár? Ez most nem a tükrös mondatról jutott eszembe, hanem csak, hogy hátha, hogy úgy, félig, ez a ló szamár. Nehogy akkor derüljön ki, amikor már perfekt beszélsz lóul...