2008. június 05. 21:09 - kjá

Megjött Veron néni!

Megjelent a regény! Böbétől tudtam meg, hogy az Írók boltjában már kapható. És főnökömgyurinak már megint előbb volt meg, mint nekem. Nézegetem, tetszik, szaglászom, büdös, bezzeg a régi könyveknek jó illatuk volt, de már ez a nosztalgia sem a régi...!

A lakásom pedig kész... volna, ha jönnének végre a kéményseprők, és átvennék, aztán a kész volna a gázterv, aztán átvenné a gázművek, de nem fogja, mert nincs ajtó a nagyszobán, így a gázóra egy légtérbe kerül a lakóhelyiséggel. Most vagy kőművesmunka, és alibiajtó, amit azonnal leemelek, mihelyt a meós lelép, vagy megkérdezem, mennyiért hajlandó ajtót látni. Vagy csináltatok egy kétszárnyú ajtót, mert annak legalább volna hova nyílni.
Aztán be lehetne üzemelni a cirkót, ha megvolna a számla és a garancialevél, amit Balázs, a gázos, aki először dolgozott rajta, aztán félúton ottköpte az egész melót, nem adott oda; enélkül azonban nem tudom bizonyítani, hogy nem loptam a készüléket.
Ha ezek a hivatalos dolgok mind megvolnának, akkor jöhetne a takarítás, ablakpucolás, fugavakarás, aztán a konyhabútor, a gardróbszekrény, a háztartási gépek, a berendezés, a bútortakarítás, a költözés, a virágok és végre a függőszékem az erkélyre!
Anya szerint még az unokáim is ide, az ő lakásába fognak születni...

A hétvégén még jó idő volt, megfürdettük Lédát. Nagyon zavarban volt. Ciklámenszínű lakk állna jól a patáján, de nem lehet elég nagy kiszerelésben kapni. Azóta megfetrengett a trágyában, most az egyik oldala úrinő, a másik cigánylány. Virágáruslány a Pygmalionból. Meg kell tanítani viselkedni, mert nagyon nem tud, de tehetséges. Reggel kétségbeesve nyihog, hogy vigyük le a boxból a legelőre. Aztán legel, mint aki eddig éhezett. Hagyja, hogy odamenjek hozzá, kifésüljem a sörényét, de egyébként hagyjam békén.
Viszont most már figyel rám. Tudja, ha hívom. Azt is, hogy azzal jár a legjobban, ha akkor odajön. Gyula már hat hete nem tartott órát, azokat ismételgetem vele, amit edddig mutatott. Jó lenne valami újabb feladat, mert volna bőven, csak nem merek nekiállni. Meg ráülni sem. De már a közelében lenni is jó. Megnyugtat. Ami lóul van, annak értelme van.
Ha Dávid lebutít egy-két fotót, akkor megint teszek föl róla.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kissjuditagnes.blog.hu/api/trackback/id/tr38505794

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.