2008. július 07. 09:13 - kjá

Bátortábor után

A turnusnak vége, kialudtam magam, és persze alig akartam hazajönni. Idén nem kötődtem annyira a gyerekekhez, hogy végigbőgjem a búcsúzást, de azért megkísértett a gondolat. A legédesebb az a srác volt, aki akkora, mint egy medve, otthon a falujában ötvenkilós zsákokat cipel, mindenkit lenyomott szkanderban (mi lányok ketten küzdöttünk ellene), szóval ez a bivaly gyerek zokogott, mint egy kisgyerek, mikor haza kellett mennie. Az utolsó este, még a székely legénykénk is szóvá tette: "hát én pityergek, te!" A búcsúesten minden ház előad valamit, a srácainknak óriási sikerük volt, mikor megmutatták, hogy szabad és hogy nem szabad csajozni. Hárman lánynak öltöztek, ez önmagában remekül nézett ki, de amit játszottak, az még jobban feldobta.

Mi még ott maradtunk lezárni a hetet, pakolni és bulizni. A lezárás még jobban összehozta a csapatot. Mert jött egy rémes pszichológus, aki hetven hullafáradt és mélyen megérintődött emberből érzelmeket és információkat akart kitaposni. Merev ellenállásra talált. Én már elég rosszul voltam, a második Cataflam sem hatott, a fejem is fájt, kicsit agresszívan kérdeztem, hogy ki lehet-e hagyni ezt a kört, mert akkor én kihagynám. Többen követték a példámat, de akik kimentek "megosztani", azoknak sem volt jó véleményük a lelki megerőszakolásról, ami papírforma szerint értünk volt.

A buli viszont szenzációs lett. Kihasználtam, mikor épp nem görcsölök, és először egyedül táncoltam félórát, aztán jött János, a gyönyörű mosolyú atomfizikus (úgy látszik, rákattantam erre a fajtára), és ketten táncoltunk másik félórát, mire beszálltak a többiek, és fergetegeteset partiztak. A végére megint begörcsöltem, csak ültem a földön, néztem a többieket, akik kedvesen érdeklődtek, hogy mi bajom, így reggelre az egész tábor tudta, hogy újhold van! Délelőtt belenézhettünk a személyes értékelőlapokba. Hívnak jövőre is, dicsérték a hülyeségemet, én megint megfogadtam, hogy nem jövök többet, de tudom, hogy jövőre - ha élek - nem bírnám elviselni, hogy tudom, most zajlik a bátortábor kettes turnus, és én nem ott vagyok, hogy játsszak velük kaszinót meg tóparti partyt meg hasonlókat. Lehet, hogy tényleg jobban beszívják az embert, mint a szcientológia?

A cimbik jó része ott maradt estig, hogy kipróbálják a bátorkodás-pályát (mászófalak, kötélpályák, hinták és egyebek), szívesen maradtam volna, de a csodálatos önkéntessrácok közt nem akartam magam kísértésnek kitenni, meg főleg itthon várt Dávid és Léda egy meglepetéssel.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kissjuditagnes.blog.hu/api/trackback/id/tr43556729

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása