Pat Parelli szerint, akinek a módszerét Gyulánk magyarította, kb. 500 óra, azaz 2 és 5 év között, az energiabefektetés függvényében. Ez kb. ugyanannyi, mint középfokon megtanulni egy nyelvet, legalábbis a Goethe Intézetben a középfokot 500 és 800 óra között becslik. Eddig tanultam németül 185 órát. Ha most elmegyek intenzívre (elmegyek), akkor lesz 245 óra, ami még mindig a középfok fele. Tegyük hozzá, hogy szarul beszélek, és sokkal több szégyenkezés van bennem, mintha lóul próbálnék megszólalni. Tegyük hozzá, hogy Léda mellett nincs intenzív tanfolyam napi öt órával, mert nem tud rám annyit figyelni, és Gyula se jött hónapok óta. Tegyük hozzá, hogy már volt 125 óra némettudásom, plusz 5 hétig nyelvi környezet, és csak utána kezdtem lóul tanulni. És tegyük hozzá, hogy németül akkor is lehet tanulni, ha épp nincs ott a tanár, lóul viszont csak ló mellett. Mindezeket egybevetve melyikre van nagyobb esélyem? Megtanulni németül, vagy megtanulni lóul? Léda hátán vágtázni vagy németül irodalomról csevegni?

Jut eszembe: Dávidnak megvan a német felsőfok, pedig mennyire félt, hogy a schriftliche ausdruckon elhasal. Az angol felsőfokot kirázta kisujjból, és úgy kommunkál Lédával, mintha ő is kancatejet szopott volna. Nem frusztrál a pasas, kicsit sem. Még jó, hogy nem ír nálam jobb verset (csak jobb prózát), különben egészen irigy volnék a doktor úrra. Szerencsére egy szót sem értek abból, amivel foglalkozk, legalább azon a területen nem bosszantom magam. Igazából büszke vagyok rá, csak megértem azokat a férfiakat, akiket zavar, hogy a nő pl. többet keres. Nem azért, mert férfiak, hanem mert ők akarnak a jobbak lenni. Még jó, hogy péniszirigységem nincs. :)