2008. július 28. 10:45 - kjá

ellenpélda és persze Kapolcs

Túl sok a bejegyzés mostanában. Miért is? Annyi érdekes történik velem? Vagy dolgoznom kéne, és nem megy, hát inkább írok? A tegnapi friss felháborodás annyira lehiggadt bennem, hogy mesélek ellenpéldát is. Mert igaz, hogy tudok olyan pasit, akinek öt nőtől öt gyereke van, és igazán egyikkel se törődik, de van másfajta férfi is. Egy barátomtól válni akart a felesége, de ő megmondta, hogy amíg a legkisebb gyerek be nem tölti a három évet, addig nem megy el a lakásból, inkább kinn alszik a nappaliban, de a gyerek tanulja meg, hogy van apja. A váláskor is közös felügyeletben egyeztek meg, és a srác minden hétvégén úgy viszi el a gyerekeit, hogy az anyjuk csak kedden megy értük, és a hét második felét tölti velük. Persze, kétlaki élet, de a gyerekeknek van apjuk is meg anyjuk is.

Kapolcson találkoztam Gyurival, régi barátommal, aki egyrészt remekül néz ki (15 kilót fogyott, de sajnos nem jókedvében), másrészt nagyon kedves volt, náluk is aludtunk, a kedvese családjának van háza Kapolcson. A lány is nagyon aranyos, van egy kisfia, akit Gyuri nagyon szeret, és szerintem eszébe sem jut, hogy ő nevelné a más gyerekét, egyszerűen együtt van vele, és szereti. A gyereknek meg ennyi pont elég. Jó volt beszélgetni, kicsit újra egymásra találni, sok évet hagytunk ki egymás életéből. A felolvasásomon váratlanul megjelent a gimis magyartanárnőm, akit nagyon szerettem, és kb 15 éve nem láttam, most majd remélem, összefutunk, meg a pszichológusom, aki épp Kapolcson járt, és a programfüzetet felcsapva a nevem akadt a szemébe. Jólesett, hogy ott voltak, meg ketten régi tanítványok is, meg jólesett felolvasni is, aztán a Mizujs? koncertje, bár most kicsit álmatagra sikerült. Csak nagyon fáradt voltam, nem ment már a harmadik éjszaka, fáztam is, Gyuriék elvittek a gyönyörű kis döngöld padlós, fagerendás házba, matracon aludni. A gyönyörű házban a matracon óriási fekete bogarak mászkáltak, a hátamon meg tőlük a hideg. A fal mellett valami anyag volt kiszórva, lenmagra hasonlított, de inkább rovarirtó lehetett, mert amelyik arra sétált, az a továbbiakban nem nagyon mozgott. Gyors haditerv: a konyhában alszunk, ahol csak óriási pókok figyeltek a falon, meg valamivel melegebb is volt. A küszöb mentén szétrugdostunk egy kis lenmagmérget, hogy a nagy feketék ne tudjanak átjönni. Leterítettünk egymásra két szőnyeget, arra a matracokat, és betámasztottuk az ajtót egy seprűvel. Bezárni nem lehetett, a nagy feketék akkor jöhettek volna át, amikor csak akarnak, de reméltük, hogy élve nem jutnak át a küszöbön. Kaptam pulóvert és hálózsákot, kb. 2-ig beszélgettünk még, aztán elaludtam, és szerencsére csak reggel láttam, hogy hatalmas meztelencsigák is laktak a közelben. Újabb hidegrázás, aztán indulás a buszhoz. Igazából maradhattam volna, csak annyira szerettem volna hazajönni Dávidhoz. Lehet, hogy szerelmes vagyok?

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kissjuditagnes.blog.hu/api/trackback/id/tr48589072

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Miklós 2008.07.28. 23:03:44

Szerintem pedig eléggé bele vagy zúgva... Irigylem a fiút... Ami a barátnőd sztoriját illeti: nehéz nektek, nőknek most, ebben a világban. A férfiak visszaélnek a szexuális szabadsággal...