2008. augusztus 15. 16:26 - kjá

mese hétfőről és a naivitásról

A barátok néha eltűnnek. Ha előre bejelentik, talán jobb, talán fájdalmasabb. De ha egy ellenkező nemű haver/pajtás/cimbora/barát bejelenti, hogy azért nem fog velem töbé találkozni, mert barátnője lett, én meg akartam tőle valamit, akkor a szomorúság mellett a harag is elönt. Utálom, ha egy pasi megjátssza az erény szobrát, melyet erkölcstelenségem kíván lerombolni. Ha azt hiszi, hogy ágyba akarok vele bújni, hát lehet próbálkozni, aztán nézze meg, mit kap. Vagy maradjon haver/barát/pajtás, én nem fogom megerőszakolni. Így végzett velem 2002-ben R, hogy aztán pár héttel ezelőtt felhívjon, hogy találkozni szeretne velem. Gyanús volt, rá is kérdeztem, mit csinál, és mit ad Isten, valami MLM-rendszerbe ártotta magát. Rögtön mondtam is neki, hogy kevés dolgot utálok jobban annál, mint mikor rég ottköpött barátokat vakar elő valaki a süllyesztőből, hogy üzletet csináljon velük, és engem felejtsen el. Erősködött, hogy nem erről van szó, látni akar, és szeretné megnézni a felújított lakást. Még egy gyanú férkőzött ártatlan szívembe, de nem mondtam nemet, ha egyszer kíváncsi a szép kecóra, hát legyen.

Hétfő délután jött, öltönyben-nyakkendőben, borral kínáltam, leült a kanapéra és mesélt a feleségéről, a másfél éves kisgyerekről, a szerelemről (kész romantika) meg a lagziról (hétországra szóló). Megkérdezte, leveheti-e a nyakkendőjét, levehette. Egyre közelebb ült, én már a kanapé szélén, dicsért, hogy jól nézek ki, megköszöntem, aztán elkezdett simogatni. Rászóltam, folytatta. Akkor megkérdeztem, mi baja a házasságával. Na mi lenne? A nő a szülés óta nem fekszik le vele. Átmentem tanácsadóba. Ez se volt elég. Szégyelltem magam, hogy 2002 óta olyannak tart, akihez fel lehet ugrani egy kóbor numerára, és ő nem szégyelli magát még akkor sem, mikor ezt az orra alá dörgölöm. Bocsánatot kért, mennyire bánja, hogy így bánt velem, találkozzunk máskor is, satöbbi, satöbbi, olyan kínban éreztem magam, mint rég nem. És nem dobtam ki. Pedig még zsidózni is kezdett, az meg nekem nagyon rosszul esik. Még egy órát csevegtünk.  Nem tudtam, melyikünknek a megalázóbb. És utáltam, hogy utálom a helyzetet, de nem mutatok ajtót, maradok kedves, birka, nem rúg, nem harap. Valahogy nem éreztem győztesnek magam.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kissjuditagnes.blog.hu/api/trackback/id/tr38617549

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Fehér Toll 2008.10.06. 10:45:29

Drága Judit (avagy) Ágnes!

Tudd meg, (ha még ez a pár év nem tanított volna meg rá), hogy egy férfi soha, de soha nem néz erotikus mellékgondolatok nélkül egy nőre, legyen az bármennyire is barát. Nem azért, mert annyira bunkó, hanem azért, mert nem vetkőzhet ki abból a biológiai szerepből, amit a természet, az evolúció reászabott! Ha nem mutatja, az csak azt jelenti, hogy elég inteligens ahhoz, hogy megértse a szituációt és fékentartsa az ösztöneit.A tudata mélyén Te, mint nő, mindig ott motoszkálsz bujálkodó gondolatok között. Én, mint férfi nem tudom megitélni, hogy ez fordítva is így van-e, azaz egy nő is a zsigereiben érzi-e egy férfi közelsége közben a biológiai nőiségét, vagy ez csak a férfi-lét velejárója, de hajlok arra a véleményre, hogy többé-kevésbé igen.
Kérlek hazudtolj, vagy erősírs meg ebben a hitemben!
Tisztelettel: Olti Miklós

UI:A Szomor Veron történetei után kutatva jutottam el erre a lapra.
(Bocsánat, hogy tegezlek - talán - illetlenség, de nem tudok magázódni. Kérlek igyekezzd ezt megbocsátani nekem! Csak azt tudom szivemből magázni, akit utálok.)

kjá 2008.10.06. 11:04:29

kedves miklós,
szerintem elérhető az az állapot, mikor a férfi nem néz rám mellékgondolattal. hogy szeretném-e elérni, az más kérdés. :)
az biztos, hogy én is el tudom dönteni egy férfiról, hogy tudnék-e rá potenciális partnerként tekinteni, vagy előbb egy hegyikecskére.
de az is biztos, hogy elsősorban emberi lénynek szeretném tekinteni, tehát nem utasítom el csak azért, mert nem vonz, vagy csak azért, mert vonz. és elvárom egy férfitól, hogy uralkodjon az ösztönein. ha nehéz neki, annál inkább! :)