2008. augusztus 25. 10:47 - kjá

végre Bakony, végre együtt

Bakonybéli boldog betyárkodás! A szegény kőrisfát megnyirbálták, de talán ő is kihajt újra, és meghalt miattunk egy csiga, de megmentettünk néhány másikat. Az M1-es naplementében (rózsaszín gombóc), míg beszélgetünk, a pannonhalmi apátság este, szép kilátás(ok), kanyargós út a faluig. A kisház hideg, ha egyedül kellett volna ott aludnom, két pulóver, nadrág, zokni, három takaró, így ölelhető hősugárzó.

Az abszolút identitászavar: 19.század végi western stílusú gerendaház, western szerszám és lovasstílus - ősmagyar, hucul lovakkal. És körben Cseh Tamás indiántáborai. Kedves lovacskák, de a szemükből isznak a legyek, százasával az arcukon.

Az egyik odajött, simogatni kellett, még el is bóbiskolt, mert amíg velünk volt, nem kínozták a rovarok, aztán megtudtuk, hogy ő csak akkor bunkó, ha ráülnek, addig ilyen jámbor. Pofátlan kiscsikók, akik nem követik az anyjukat, mert együtt bandáznak, és szegény anyákat sehova se lehet vinni, mert nyihognak és toporzékolnak, de nem tudják elérni, hogy a ronda kölök hallgasson rájuk. Másik kiscsikó, aki nem az anyjával legel, hanem egy herélttel, és úgy alszik az oldalán, mintha megdöglött volna, tónus semmi, visszaesik a feje, ha fölemelem.

Hatalmas agancsú szarvas, aki átugorja a derékmagasságban kifeszített villanypásztort, és elvágtat. Érett szeder a Kőris-hegy felé, amit aztán térkép nélkül nem találunk meg, (mármint nem a szedret, azért csak meg kell küdzeni a tövisekkel, a hegyet!)

A veszélytelenebb utakon én vezettem, és csak egyszer fordultam keresztbe (lefulladó motor, a kuplung meg én beégtünk) a 82-es főúton. Dávid merészen sört ivott a kaja mellé a Vadszőlőben, hogy majd én vezetek a faluban, 13 órás alvás, míg odakinn hidegfrontos eső esett, és reggelre majd odafagytunk a reggelizóasztalhoz, aztán ahogy kisütött a nap, újra lósimogatás és erdőjárás, délután még egy palacsinta a Picolóban, aztán Zircig én vezettem, és már nem is féltem annyira, ha 70-nel mentem, aztán hazáig 160-nal, azt már Dávid követte el.

Anyáéknak eszükbe juttattam a házassági évfordulóját sms-ben, aztán meglátogattam őket este, meséltem nekik, várja őket a kisház (ciki, hogy szoktam beszélni hozzá?), olvasgattam a boldogságról szóló szakirodalmat, és félkész versektől riadoztam, dobják lefelé magukról a formát, de én nem tudok szabadverselni, hát csak nézem, mi lesz belőlük, és végre - amit Argentina óta nem - együtt.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kissjuditagnes.blog.hu/api/trackback/id/tr16631586

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

czyi · http://myspace.com/miujsag 2008.08.26. 00:48:59

Jucám! Gyönyörűek a képek! Ismét!

kjá 2008.08.28. 17:33:45

ezek dávid képei, a lédásak meg zsolté. idegen fotókkal ékeskedem.