2008. október 09. 20:47 - kjá

hosszúének

Napok óta nem meséltem, pedig nagyon is volt mit, nem szokásom feltétlenül, de talán jó volna kronologikusan haladni. Vigyázat, hosszú lesz!

Kedden Jászberényben voltam felolvasni az Irodalmi Centrifugával, ami alapvetően nőtudatú, gender-orientált közeg, melynek törzsközönségét leszbikusok adják. Bevallom, voltak előítéleteim a feministákkal szemben (mindig éreztem benne valami férfigyűlöletet, én viszont imádom a férfiakat), a melegekkel is, kár tagadni, de Agátát minden furcsasága ellenére kedves, intelligens és karizmatikus figurának ismertem meg. Gabi pedig az egyik legolvasottabb és felkészültebb újságírója a kortárs irodalomnak. Egész úton beszélgettünk, érdeklődőek voltak, figyeltek rám. Amikor olyan dolgokról beszéltem (párkapcsolati kérdések, gyerekszülés), amikkel kapcsolatban megszoktam, hogy vagy egyáltalán nem értenek meg, vagy nagyon kell magyarázkodnom, hogy elfogadják a véleményemet, legnagyobb megdöbbenésemre azt vettem észre, hogy nemcsak egyetértenek, helyeselnek, bólogatnak, hanem Agáta úgy adja vissza a labdát, mint aki evidenciának kezeli, amit mondok. Hihetetlenül jó érzés volt. Felszabadító. Azt hiszem, jobban esett, mint maga a felolvasás. Ettől még távol maradok a mozgalmárságtól, és azt gondolom, a másság elfogadását legjobban egy heteroszexuális kapcsolatban lehet megtanulni. Mert egy férfi annyira másként működik, hogy az hihetetlen. (Főleg az enyém.) Meg azt hiszem, csodálatos is. És egyáltalán nem bánt, hogy különbözőek vagyunk. Hogy én mindig el fogok tévedni, Dávid pedig sosem talál magának két egyforma zoknit.

Arra is rájöttem, miért evolóciós szükségszerűség, hogy egy nő bánatában vásárol. Hát azért, mert a nő feladata a gyűjtögetés. Ha nincs elég cucc, akkor baj van, ergo ha baj van, nincs elég cucc. Ha egy mai nő stresszhelyzetbe kerül, azonnal megszólal benne a program: hűha, baj van, biztos mert nincs elég cucc felhalmozva a barlangban. Így aztán gyorsan beszerez... ha nem kaját, akkor ruhát, cipőt, ékszert, ki mitől oldódik fel.

Meglepődtem, hogy a meleg férfiaknak és a meleg nőknek semmi kapcsolatuk sincs egymással, azt hittem, a szolidaritás összehozza őket, pedig voltaképp logikus, hogy nem tudnak egymással mit kezdeni. A heterók azért tudnak, mert akarják egymást. Agáta mesélt arról is, hogy sok nő nem homoszexuális, hanem homoszocializált. Lehet, hogy egyáltalán nem kívánja a szexet, de egyben biztos, hogy nem kíváncsi a férfiakra. Régen az ilyen nők elmentek egy apácarendbe, és kizárták az életükből a hímnemet. (Persze ez a lehetőség most is fenn áll, csak ahhoz katolikus, vallásos nőnek kéne lenni talán.) Erre soha nem gondoltam. Én azért nem szeretném kizárni a férfiakat az életemből.

Szerdán voltunk Lédánál, most már hevederrel volt rajta a nyereg. Eleinte utálta, hogy valami szorítja a hasát, de csak nézegette, úgy tűnt, tele van bizalommal irántunk, hogy nem teszünk vele rosszat. És nagyon hamar elfogadta. Szinte hihetetlen, hogy vannak lovas emberek, akik megcsinálják, hogy egyből feldobják a nyerget a lóra, megszorítják a hasán a hevedert, aztán megvárják, míg belefárad az ugrálásba, mert nincs türelmük szoktatni. Mikor az a legrövidebb idő, ha türelmesek vagyunk.

Felhívtak a színházból, nem is annyira rémes a darabom, de a pályázatra egy másik szinopszist kell írnom, és egy rövid részletet kidolgozni. Egy hetem van.

Beszereztem egy pár könyvet. Egy Hellinger intézetes kiadványt az ikertestvérüket magzatkorban elveszített emberekről. kíváncsi leszek rá. Adtam a tolkienizmusomnak a Húrin gyermekeivel, és megvettem végre Dragomán Gyuri A fehér király-át. Tudom, nagyon ciki,  hogy csak most olvasom el, de most volt pénzem megvenni. Félelmetes. Már az első mondatnál beszívott. Hogy írhat valaki ennyire jól? És van egy felesége, aki meg a legnagyobb költő a korosztályában. Az egyik legnagyobb. Félelmetes. Kegyetlen ez a regény, és még sosem voltam tizenéves kisfiú, mégis úgy érzem, nagyon is lehetnék. Köszönöm, Gyuri.

Délután bementem a Mozgó szerkesztőségébe, ahol mindig nagyon aranyosak velem. Ez most sem volt másképp. Tele vannak szeretettel és biztatással - remélem, nem hiába. Egy időre ott volt MGP, akitől egyelőre nincs mit tartanom, nem vagyok színházi ember... de ki tudja, hozta a kutyáját, aki teljesen belém szeretett, és ennek testi vonatkozásai is voltak. Oké, van, hogy egy kutya szerelmével üldözi az ember lábát, de könyörgöm, ez a kutya lány volt!

Este tangóztunk egy picit, bár féltem, hogy fáj annyira a derekam, hogy nem fog menni, de azért egy kicsit bírtam. Ma voltam dokinál, megnyugtatott, hogy rendben leszek, helyrepakolt egy ízületet, remélem, segít, még ma meg holnap kell bevennem gyógyszert. Nagyon elkezdtem félni, mert ennyire nem fájt másfél éve, és én táncolni akarok, meg tornázni meg lovacskázni!

Voltam ma anyánál, szerencsére hétvégére kiengedik, és amíg egyik épületből a másikba kell mennie, addig sétál, buzgón olvassa Ulickaját. Remélem, semmi olyat nem találnak, amitől félni kellene. Apa is buzgón látogatja, olyan jó, hogy ennyi idő után is szeretik egymást!

Két régi-régi ismerőssel is összefutottam az utcán (ők egymást nem ismerik), jól esett, hogy mindketten azzal kezdték, olvasnak tőlem, rólam, és örülnek neki. Amikor mesélek, akkor döbbenek rá, hogy ami történik velem, az tényleg mese. Támogat egy cég csak azért, hogy írjak. Megjelent három könyvem, hazajött értem a kedvesem, élnek a szüleim, mellettem állnak a barátaim. Hálás vagyok.

Kiderült egy kedves ismerősömről, aki maga volt az élet, egészségesen élt, sportolt, sosem ivott, sosem dohányzott, hogy áttétes tüdőrákja van. "Két hónapja még a lábam előtt hevert a világ. Most én heverek a földön" - mondta. És persze küzd a végsőkig. Miért küzd az ember? És mi ez a rengeteg tüdőrák, egyre több, olyanoknál is, akik nem dohányoztak sosem. Mi van a levegőben? Már azt hiszem, nincsenek egészséges emberek, csak olyanok, akiknél még nem diagnosztizáltak semmit. Lehet, hogy az egész világ egy rákbarakk, és halálra szántak vagyunk valamennyien, csak idő kérdése, mikor jön el. Ez biztosan így van, hodie mihi cras tibi. De félek ilyenkor. Várom haza a kedvesemet, jó belekapaszkodni. Azt hiszem, ha épp meghalok, akkor is az lesz a legjobb.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kissjuditagnes.blog.hu/api/trackback/id/tr22705810

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.