2008. október 15. 14:03 - kjá

elégedetlen

Egyáltalán nem vagyok elégedett a létezéssel. Időzített bombában élünk, amit testnek hívnak, és amíg van benne élet, addig fájni tud, ha meg nincs, akkor meg ki tudja, hová lesz belőle a lélek. A nemlét biztonságosabb. Nem a halál, a meg nem születettség, sőt a meg nem fogantság. Létezni kiszolgáltatott és nevetséges dolog. Az meg még nevetségesebb, ha az ember ebben az időzített bombában megpróbálja jól érezni magát. Kitalál egy írást, verseket és bölcs gondolatokat rögzít vele, extra ennivalókkal tömi az időzített bombát, megpróbál rajta keresztül élvezethez jutni. Minek, mikor a szenvedés egyszer úgyis legyőzi? A fájdalom, amit csak ő érez, a félelem, a sok borzalom, amit létezésnek hívnak, és felmagasztalnak, és további lényeket kényszerítenek rá.

Az egzisztenicális utálkozáson túl a sajátom fölött különösen utálkozom. Tegnap egy filmbemutatón voltam, Karafiáth Orsiról és Tóth Erzsébetről szólt. Nem tetszett, szerintem nem állt össze benne se kép se szöveg, de talán nem is ez számít, hanem az sugárzott belőle, hogy aki ír, az mind alkoholista, és csak akkor kerülhet a költők közé, ha iszik. Dühös lettem, és dühös önmagamra, hogy írni akarok, pedig tavasz óta nem született épkézláb versem, és úgy kapaszkodom a költészetbe, mintha megmenthetne bármitől is, mintha számítana valamit ebben az időzített bombában, ahol se testnek se léleknek nem vagyok ura.

Dühített, hogy vergődhetek, nem ugrom át az árnyékomat, hogy hiába minden okulás és spirituális feljődés, épp úgy fogok kötődni, mint eddig, félni, mint eddig, hogy nincsenek nagy csodák, aki voltál, az maradsz, legfeljebb csak azt nézheted a tükörben, hogy rondán vagy kevésbé rondán öregszel-e, amíg az időzített bomba nem robban benned.

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kissjuditagnes.blog.hu/api/trackback/id/tr97715260

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

czyi · http://senkinemertsemmit.blog.hu/ 2008.10.15. 15:13:40

egy imént olvasott versecske jutott eszembe; megosztom veled:

Péterffy Borbála: A megtévesztésig

Ha felveszem
a keresztapámtól lopott
kopott
barna bársonyblézerem,

s a szinte már lábamra nőtt
otromba férfi-
félci-
pőt,

(a többi mindegy, csak kék legyen;
s elég baj,
de a borzas szőke haj
sem változtat a lényegen),

ha szemem még a szerda esti
eltúlzott fekete
kerete
mögül les ki,

s ha - mint lenge felöltő -
burkol a szplín-
kín,
- mondják - úgy festek, mint egy költő.

kjá 2008.10.15. 17:19:55

én is úgy festek, mint egy költő, vagy rosszabbul, de remélem, nem írok úgy, mint egy festő, vagy rosszabbul. :)

dieda · http://www.dieda.extra.hu 2008.10.16. 10:15:18

Meggyőződésem, hogy nem kerül több erőfeszítésbe azon csodálkozni, hogy hoppá, létezésbe pottyantunk, de az hagyján, testbe is! Összehasonlítva azzal, hogy nem volna egyáltalán semmi sem, rettentően érdekes ez az itt lét, a lét, a jelenlét.

"Azt egyáltalán nem lehet tudni, hogy mi lesz, és ami már van, az is olyan bizonytalan"

Ha pedig mégsem tetszik meg, nyugalom, mindjárt vége van.

kjá 2008.10.16. 23:23:09

matyi mesélte, hogy a buddhista mestere tanított egy varázsigét, ami minden helyzetben csodát tesz, és még a legkilátástalanabban is segít. két szóból áll: "milyen érdekes!"