2008. október 31. 12:23 - kjá

Érdemtelen pihenés

Hétfő este Ködlámpán Buda Ferenc volt a vendégünk, az egyik legjobb estje volt az ötödik évébe lépett programnak. Matyi eljött, fotózott utána egy kicsit, a tisztelt szerző pedig a szüleimnél aludt, és hajnali kettőig beszélgettek. A szüleim úgy fel voltak dobva, mintha húsz évet fiatalodtak volna.


Kedden reggel kimentem Lédához, elvittem kicsit sétálni, legelészni, ha már sántít szegény. Számítottam rá, hogy ideges lesz, még sosem volt távol a többiektől, nyihogtak is utána, de arra nem számítottam, hogy ennyire ugrálni fog. Főleg amikor Gyuri megjelent autóval, mert fülest kapott a fiától, hogy lopják a lovamat, ugyanis sehol se parkol autó, Lédát mégis vezeti valaki. Hiába, egy autós ember nem tudja felfogni, hogy vannak szárazföldi patkányok, mezei gyalogosok, akik vonattal és busszal közelítik meg a lovukat még akkor is, ha két órát kell így utazniuk. Léda egyáltalán nem törődött velem (ennyit a kizárólag laboratóriumi körülmények között működő kapcsolatról), úgy ugrált és rohangált, hogy már attól féltem, újra lesántul. A végén én sántultam le, mikor átvágtatott a lábujjamon, szép kék is a körmöm, lakkozhatom télvíz idején, hogy ne látsszon, míg le nem esik. Kicsit csalódottan írtam meg az esetet Gyulának, ő meg némi kárörömmel válaszolt, valamiért azt hiszi, nem hallgatok rá, azért érnek a kudarcok, pedig én csak akkor hallgatnék rá jobban, ha gyakrabban látnám.


Este még elbicegtem az Alexandrába, ahol most az én vendégem volt Buda Ferenc, jó volt folytatni az előző nap hallgatott beszélgetést.

 

Szerda hajnalban utaztam Judit barátnőm és a lánya után Hévízre. Wellness hétvége, ill. hét közepe, még sose volt részem ilyesmiben. Jól megérdemelt pihenés, mikor amúgy sem csinálok semmit. Csodaszép idő volt, tavasz az őszben, ezerszínű levelek, és vízililiomok a tóban. Magamon felejtettem az ezüstékszereimet, megszoktam, hogy mindig rajtam vannak, csak a hiányukat veszem észre, meg most azt, hogy szép feketék lettek a kénes gyógyvíztől. Meg állítólag radonos. Akkor lehet, hogy az ékszereim is radonosak?

A szálloda fitnesz-részlegében volt egy jakuza, egy szauna, egy hidromasszázs-kabin, aminek a működésére nem jöttünk rá, csak folyton pofán lőtt vízzel, és egy kombinált erőgép vagy mi, ami tíz perc lépcsőzés után (már folyt rólam a víz), azt mutatta, hogy leküzdöttem ötven kalóriát. Kb. egy kocka csoki. Remek. A takarékos félpanzió ráadásul úgy működik, hogy az ember reggel és este bezabál, hogy délben ne kelljen ennivalóra költenie, este bezabáltunk, így aztán az éjszaka közepén is éhesek voltunk. Judit meg a lánya nézték a Hal a tortán című sikerműsort, hát háromszor láttam: először, utoljára és soha többé. Ezt az unalmas, primitív vackot közönségesen sikamlós kommentárokkal! És egész tömegek nézik.

Egy izgalmas drámát álmodtam, még hajnalban, félálomban rögzítettem, hogy majd meg tudjam írni, némi perverzió is akadt benne, sok nő, akik mind másnak játszották magukat, mint akik voltak, de semmi másra nem emlékeztem, mire felébredtem. Aznapra kaptuk az ingyen belépőt a szálloda élményfürdőjébe. Kinti szauna, benti szauna, gőzfürdő, forrólég-kamra, úszómedence, termálmedence, élménymedence, jacuzzi, was gut und teuer, und ócseny energiapazarló. És sajnos egy mérleg, amin nem mondom meg, mit láttam, de jóval többet a kelleténél.

Természetes lustaságomból adódóan pár száz méternél nem úsztam többet (hol vannak az ifjúkori kilométerek?), de az is épp elég volt ahhoz, hogy az egyik hátúszós hossz végén beverjem a fejem a medence szélébe, és nőjön rajta púp. Nem a medence szélén. Viszont órákat töltöttem a szaunában meg a gőzfürdőben, aztán merülés a hideg vízbe, sikítás, aztán újabb kör szauna. A végén úgy éreztem magam, mint akit megnyúztak, és este tízkor mindhárman aludtunk. Persze előtte hatalmas vacsora, ez is érdemtelenül, mert aki nem dolgozik, ugye…

Rádöbbentem, mennyire iszonyatosan tájékozatlan vagyok a világ dolgaiban. Egyrészt tévénézéskor: Kárász Róbert – Az ki? A Mokka műsorvezetője. – Az mi? Fiala János. – Az ki? A Budapest Rádió… – Olyan is van?

Másrészt a gőzfürdőben Judit az államadósság kérdéseit vitatta egy idős egyetemi tanárral, én meg lapítottam, hogy ehhez se értek. Vacsoránál szóba kerültek energetikai kérdések is, Judit, aki nagyon sokra tartja Dávidot, azt mondta, hogy azért bármennyire ideális férfi, őt mindig zavarná, hogy atomgörény, vagy szebben mondva uránlovag. Engem meggyőzött, mert nem értek hozzá, Judit viszont sorolni kezdte az ellenérveket, amikről még csak nem is nagyon hallottam, lapítottam megint. Jövő héten elmegyek Gyurihoz, a főnökömhöz, hogy magyarázza el ezt a pénzügyi válságot, mert ebből se értek semmit. Judit azt mondta, ne szégyenkezzek, én viszont az irodalomban vagyok tájékozott, de hát ez sem igaz! Legalább írni tudnék, akkor nem érezném magam ilyen cikinek! De az se megy, csak meddő erőlködés, félő, hogy kevesebb tehetséggel, mint amit kinéznek belőlem, istenem, de fognak csalódni. Mihez értek tulajdonképp? Mire vagyok jó? Anyának biztosan nem, most újra meggyőződhettem róla, hogy nem volna hozzá türelmem, hogy a gyerekem kétszer kérdezhetne, vagy egyszer nyafoghatna, mielőtt leütöm. Csak sajnos haszontalanul is rendkívül jól érzem magam a bőrömben, ha épp nem fáj semmim, és rendkívül jól a világban, főleg, ha jól van az anyukám, velem van a kedvesem, és a nap is ilyen szépen süt.

 

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kissjuditagnes.blog.hu/api/trackback/id/tr19742167

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Erzsi 2008.10.31. 13:28:45

Kedves Judit!
Azt írod: ... nem volna hozzá türelmem, hogy a gyerekem kétszer kérdezhetne, vagy egyszer nyafoghatna, mielőtt leütöm.
Csak a saját tapasztalatomat tudom megírni: Az anyaság engem megváltoztatott. Lehet, hogy már a fogantatástól, de legkésőb a tudatára ébredéstől kezdve változtam. Nem a tudatomat változtatta meg, hanem a lényemet. Nem azért voltam a gyerekeimmel türelmes, figyelmes, megértő, mert úgy gondoltam volna, hogy ez így jó, ezt így kell csinálni. Mire az első megszületett, türelmessé, figyelmessé, megértővé váltam a saját gyerekem iránt. Pedig korábban a mások kisgyerekeivel még csak türelmetlen se voltam, annyira nem érdekeltek.
Egy író biztosan figyeli az embereket. Te nem tapasztaltál ilyet másokon?
Üdv.: Erzsi

Miki 2008.10.31. 13:41:32

Sose bánd hogy a mai -határtalanul primitív és közönséges - média-világban tájékozatlan vagy, hogy nem tudod ki és mi az az ESTISHOWDER, névhsowr, fábry, anettka, bochkor, boross, csókolom mártanéni, bbévi, vvágica, györgyusz, nóvi, sarkakata stb.stb.
Irni meg nagyon tudsz szerintem... most olvastam a Mozgóban a Szomor Veront, az Irgalmasvérnőt pedig rendszeresen újraolvasom.
Ami pedig az anyaságot illeti: biztos vagyok benne, hogy minden fegyelmezetlenségedet le fogod küzdeni, ha arra kerül a sor... ez így van a nőkkel (az én anyám a terhesség alatt leszokott a dohányzásról, habár 20 éves korától élete végéig napi 50-60-at szívott!). . Csak most már ne nagyon halogasd sztem.

kjá 2008.10.31. 21:33:53

azt hiszem, szomor veron naivitása, amit a kritikusok kifogásolnak, az én naivitásom. magam sem hiszem, mégis így van. és nem tudom, mi jobb: rossz anya egy létező gyereknek vagy egy nem létező gyerek...

Emi 2008.11.01. 18:42:16

Megértelek, kjá. Szerencsés az a nő (és szerencsére ők alkotják az elsöprő többséget), akinek az anyaság kérdése megkérdőjelezhetelen és teljesen ösztönösen jön. Én sem voltam (vagyok) ilyen, nem is vállaltam gyereket, s ez már visszafordíthatatlan tény. Mai fejemmel, tapasztalatommal másként döntenék (hosszútávon iszonyú veszteség, ha egy nő nem anya), de az akkori érzéseimet, döntéseimet is mégértem és elfogadom a mai napig, szóval nem emésztem magam. Egy kicsit több bátorságot kívánok (kevesebb szorongást - de nagyon ismerős!!), szerintem a Te érzékenységed, kultúráltságod meg fog oldani minden helyzetet. Szerintem rossz alternatívákban gondolkodol, az igazi ez LEGYEN: jó anya egy létező gyereknek :-)

kjá 2008.11.01. 22:33:29

köszönöm, emi, legyen úgy. de azért addig elkél még egy-két értem elmondott fohász.