2008. november 02. 22:22 - kjá

sikertelen

Megkaptuk végre Márti telefonjáról azokat a fotókat, ahol Léda először érez embert a hátán. Dávidot. (Iderakok belőlük párat.)

Sajnos azóta sincs fejlődés. Valamiért semmi nem megy most. Se lovazás, se írás, se magánélet. Mintha minden erőfeszítésem ellenére egy helyben toporognék, nem jutnék előre, csak körbe-körbe járnék. Ugyanazok a félelmek, ugyanazok a sírások, ugyanazok az önzések. Lehet, hogy tényleg több élet kell, hogy az ember tanuljon? Vagy amit megtanulok éjjelre, elfelejtem reggelre? Déva várát építem véráldozat nélkül? Szeretnék bölcsebb lenni, de közben szeretném elkerülni a fájdalmat, és lehet, hogy a kettő együtt nem működik. És néha nagyon szeretném feladni. Csinálja valaki helyettem, akinek megy. Csak olyan nincs, ha egyszer ez az én életem.



Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kissjuditagnes.blog.hu/api/trackback/id/tr18746433

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.