2008. december 01. 10:41 - kjá

még mindig egyedül

Szombat délre elmúlt a fejfájásom, cserébe elkezdtek fájni az ízületeim. Még a fogam is. Van frontérzékeny fog? Délután átmentem Tiborhoz, meglepő módon most nem ő kérdezett és én beszéltem, hanem ő kezdett mesélni, hiába ismerem évek óta, alig tudtam róla bármit is. Este együtt mentünk bulizni, elegánsabb nevén az Orlay szalonba, de szalonképtelenül viselkedtem. A komoly művészettörténeti és építészeti fejtegetések alatt idétleneket szóltam be, aztán elaludtam Tibornak dőlve, a bemutatkozó körnél a házigazda mondta a nevemet, mert horpasztottam, aztán a kör végén visszatértek rám, hogy mit is csinálok. Valamiért többen eljátszották a "bocs, hogy élek"- figurát, hogy "jaj, én nem vagyok művész, nem vagyok híres, én csak egy közgazdász, egy borszakértő, egy programozó vagyok, stb." Most ezek után mit mondjak? Hogy én meg író és költő vagyok, és aki nem ismeri a nevemet, az bunkó!? És azt meg már nem mondhatom, hogy tanítok. Szóval hebegtem valamit, hogy eddig tanítottam, most meg főállásban hülyeségeket beszélek, és néha le is írom. Aztán kezdtem felélénkülni, a buli is, de nem akartam soká maradni, készültem másnap Lédához.

A lovardában hó és sár volt egyszerre, illetve sár és hó, hogy Ottlikot idézzem. Márti azt találta ki, hogy sétáljunk el a lovakkal az úton az erdő felé. Léda most nem hisztizett, mert a többiek is ott voltak, de nagyon bénáztam a pálcával, a hosszú vezetőszárral és a lóval a két kezemben. Gyuri megtanította Lédát, hogy le merjen menni az árokba. Először nagyon félt, aztán gond nélkül jött velem is. A vízbe még mindig nem megy, Gyuri gumicsizmában volt, bement vele, de én nem tudtam a kedvéért térdig fagyos vízben állni. A cipőm így is totál átázott.

A délután Tiborral telt (mesélt), aztán Zsuzsa barátnőmmel (mesélt), közben legalább volt lélekerőm elmosogatni, felmosni, mosni, teregetni. Csak este nem maradt erőm salsázni menni. Egyedül nem jó. Egyedül alduni sem jó. Belealudtam a Farkasokkal táncolókba.

Ma találkoznom kell régi szerelmemmel, aki még ma is a fogorvosom. Még mindig, tizenkét év után is fontos, hogy jó fizikai és lelkiállapotban lásson. Mert ő sikeres, gazdag és boldog, és nem akarom, hogy sajnáljon. Úgyhogy megyek is fürdeni, hajat mosni, sminkelni, beskálázni, összegyűjtöm magamról az újságcikkeket, hogy bemutassam, milyen nagyember vagyok. Áá, nincs is semmi baja a fogaimnak!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kissjuditagnes.blog.hu/api/trackback/id/tr6797509

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.