2008. december 14. 20:54 - kjá

régi játékok

Tegnap este összejöttünk páran a régi társulatból Wandánál. Megkaptam karácsonyra majdnem az összes régi előadásunk felvételét dvd-n. Neki is álltunk megnézni párat. Hihetetlen élmény volt! Már az is, hogy láttuk magunkat meg egymást tíz évvel fiatalabban.(Illetve azt hiszem, 2001-2006 közti előadások ezek.) De félelmetes volt az is, mennyit dolgoztunk, volt olyan előadás, amit csak egyszer játszottunk (mindig azon múlt, hogy valaki kiszállt), közben meg majd' egy évig készítettük elő. Sok olyat láttam, amit inkább nem mutatnék senkinek, amit szégyellek már, de sok olyan mozzanatot is, amin még a felvételen keresztül is látszik, hogy él, hogy működik. Úgy éreztem, akkor mégiscsak a világon voltam az elmúlt tíz évben, mégis csináltam valamit, szóval léteztem. És egyszer csak nem értettem, miért hagytam abba a színházcsinálást, miért nem dolgozunk együtt. Újra feltámadt bennem a vágy, hogy játsszak, rendezzek, darabot találjunk ki, improvizáljunk. Nézem péntekenként a Beugrót az m1-en, egyrészt nagyon jól csinálják, másrészt a kedvenc játékaink, szinte mindegyiket rendszeresen játszottuk mi is, és nagyon irigykedem rájuk. Úgy láttam, hogy a többiekben is felhorgadt a lelkesedés, talán lesz ebből még társulat, vagy legalább néhány játék.

Ma voltunk Lédánál. Némi szorongással mentem, mert pénteken is kinn voltam nála délután, már álmos volt, ásítozott, nem volt kedve semmihez, de amikor nem hagytam békén, többször is rám ágaskodott. Nem nagyon, épp csak jelzés értékűen, hogy hagyjam békén. Én meg nem tudtam, mit kell ilyenkor csinálni a megijedésen túl. Gyuri azt mondta, ő pofán vágná, de Gyulának biztos van más ötlete is. Vicces, hogy csak nekem csinálja, és csak akkor, ha egyedül vagyok ott. Valószínűleg azért, mert érzi, hogy olyankor bizonytalan vagyok. Ma viszont nagyon aranyos volt, Dávid is játszott vele. Őt nagyon szereti, szívesebben van vele, mint velem. (Csak ezt Dávid nem veszi észre.) Ha én követnék el olyan hibákat, mint ő, tőlem már rég elszaladna, de Dávidot nem hagyja ott. Az az érzésem, hogy tudja róla, hogy pasi, ő meg csajszi... hiába, így megy ez. Felültem rá, de megint ketten ültünk a lovon, én meg a majré! De már nagyon szépen forgolódik, figyel rám. Csak én vagyok béna. És most már fel se adhatom.

Advent harmadik vasárnapja van. Égnek a mécseseim, próbálok rendet tenni kint és magamban. De ez még sose sikerült. Már németórán is erről beszélgetek, persze idegen nyelven az ember nyíltabb, mert nem tud elég árnyalt lenni. A szóbeli kifejezőkészségemnek jót tesz. És nagyon bírom Brigittét.

Holnap vissza kell mennem dokihoz. Azt mondta, semmi bajom, a rákszűrés is rendben, csak én nem... de utálom! Pénteken Dávid elkísért, annyira jól esett, szerintem életemben először várt velem valaki a nőgyógyászati rendelő előtt. Egy férfiban néha pont az a jó, hogy nem nő, és fogalma sincs, milyen nőnek lenni.

Állítólag nemsokára nem kommentelhet a blogon, aki nincs regisztrálva a blog.hu-ra. Mekkora hülyeség! Én úgy örülök minden bejegyzésnek. Valaki már reklamált a feminista bejegyzésekre, de én azokat is szeretem. Azt hiszem, ha valaki direktben bántó vagy bunkó lenne, azt nem szeretném. És jó lenne egyszer elérni a napi ötven látogatót. Eddig negyvenkilenc a rekordom... Azt az exhibicionista mindenemet!

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kissjuditagnes.blog.hu/api/trackback/id/tr17823049

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.