2018. november 27. 05:29 - kjá

Palackposta

Túl vagyok azon, hogy bárkit meg akarjak győzni. Nézem, hogy húsz-harminc év után akár hogyan próbálnak kimászni azok, akik magukhoz tértek, megerősödtek, a nárcisztikus személlyel kötött kapcsolatból. A bántalmazó viszonyból. Hogy a lehetetlennel határos. Hogy kimászva az egyikből, hogyan zuhannak egy következőbe, mert képtelenek másra, nem ismernek (nem is mernek) mást, mint a bántalmazóval együtt élést.
Az ország egy nárcisztikus, bántalmazó személlyel él. Korábban is azzal élt. És nem tudom, eljön-e a tudatosság azon szintje, hogy ezt felismerje. És ha eljön, lesz-e ereje kilépni a kapcsolatból. Lesz-e, aki segít neki. Mert tanult tehetetlenségben élünk. Mert ezt akartuk, mert ez ismerős. Látom, mennyire nehéz meggyőzni eleinte az áldozatot, hogy nem normális, amiben él. Az elszigetelés, a bántás, az uralkodás. Azt hiszi, ez a szeretet. Ahogy a jelen kormány hívei. Nem akarom már meggyőzni őket, mert nem lehet. Minél sérültebb valaki, annál kevésbé. Talán majd egy másik generáció. Csak honnét lesz bennük erő, ha egymásnak adjuk ezt a tehetetlenséget?
Már nem gondolom, hogy ez a kormány leváltható egy kiírt választáson.  Azt sem, hogy az én életemben megtörténik a változás. (Külföldi diplomaták szerint itt tíz-húsz évig semmi nem fog változni.) Azt sem, hogy a vezető halála után ne egy hasonló kezébe jutna a hatalom. Az ellenzék már az én szememben is nevetséges. Vagy megvásárolt. Asszisztálnak egy komédiához. Amin addig tudok mulatni, amíg be nem keményedik a rendszer. Vannak emlékeim a Kádár-korszakról. Leporolom őket. Itt élek, mert ide köt a nyelv. Amíg lehetséges itt élni. 
2002-ben a Fidesz bukásán sírtam. Anyám azzal vigasztalt: ne szomorkodj, voltunk kormányon, voltunk ellenzékben, most egy kicsit megint ellenzékben leszünk, aztán majd kormányon. A fülkeforradalmat nem élte meg. Pedig kíváncsi vagyok, őt meddig lehetett volna megvezetni. Engem 2010-ig. Máig nem tudom, hogy a hatalom őrjítette meg a miniszterelnököt, vagy ahogy a nárcisztikus személyek általában, eleinte megtévesztően megnyerő, de ez a manipuláció része. És a bántalmazó is akkor kezd ütni, ha birtokon belül van.
Ahogy a bántalmazott hajtogatja, hogy a másik valójában szereti őt, hogy nem is bántotta, nem is szokta, hogy ne mondjak csúnyát rá, áll mellé, harcol érte körömszakadtáig, harcol a kapcsolatért, a saját hitéért, az álomvilágért, úgy küzdenek a fülkeforradalom harcosai, a NER-hívek az elképzelésért, hogy most jó nekünk, jó irányba megy az ország, a pofonok jót tesznek, ilyen az igazi szeretet. Nem tudok haragudni rájuk, látom, hogyan torzul el mindenki egy ilyen kapcsolatban. Az egyik a szolgálatban, a másik a hatalomban.
Amiket itt leírok reflexióként az országban történtekre, nem szánom vitaindítónak, sem hergelésnek. Krónikásként sem leszek higgadt és pontos. Valószínűleg tévedek is. Palackpostának szánom a leírtakat, hátha jön jobb kor, amikor kihalásszák. Vagy tíz év múlva én előhalászom. Kiderül, megtörténtek-e, amiket valószínűsítek. Vagy akár elképzelek, megálmodom.

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kissjuditagnes.blog.hu/api/trackback/id/tr2014327897

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

teevee 2018.11.27. 18:49:04

Azon gondolkodom, hogy egyszerűen nem tudsz olyat írni, amivel ne értenék egyet.
Nem. Tudsz.

Zoltán Onagy 2018.11.27. 23:29:24

Nehéz felfogni ezt a 2010-es határdátumot, hiszen 1998 és 2002 közt négy emlékezetesen gyomorfordító évet nyomtak le a parlamentben és a magyar közéletben. Semmi nem emlékeztet a narcisztikus figura bűbájos kezdeteire.

akarcs 2018.11.28. 11:48:30

Mérföldkő: Földrajzinév-bizottság, 2011. Nem is értem, miért lett olyan emlékezetes számomra, de mások is így vannak vele.

Írásod jól hozza az apolitikus reménytelenséget, plusz a megértés vágyát is. Kár, hogy a megértés, az igazság megismerése nem vezet változáshoz. Cinkiusabban: aki nem változtat, annak még nem fáj eléggé.

Valami új jön majd.

Ildiko Sain 2018.11.30. 16:02:50

"Kár, hogy a megértés, az igazság megismerése nem vezet változáshoz." Dehogynem. Nagyonis. Szerintem a megértés, az igazság megismerése változáshoz vezet. Először van a megértés, csak azután a változás. Közben tenni is kell ezt-azt, de azt már csak a megértés után lehet. Azért van ez a sok balfasz próbálkozás, mert a megértési fázis kimaradt.