Nem nagyon akaródzott elmenni a ballagásra, nem a gyerekek miatt, nem akartam látni azt a közeget, se azt a szerencsélen igazgatónőt, se az ellenszenves helyettesét. Neveket egyelőre ne. Addig húztam az időt, míg tényleg sikerült elkésnem a miséről, tömeg és kellő külsőségek a Mátyás-templomban. Előreverekedtem magam a gyerekeimhez. A saját osztályom szemben volt, az A-sok mellettem. Egyenként derültek fel az arcok, ahogy észrevettek. Már azért megérte. Eleinte jól bírtam a dolgot, aztán a Miatyánknál az osztályom megfogta egymás kezét, ahogy velem is mindig, három éven át, és akkor nem bírtam tovább. Hogy ott akarok lenni velük megint, és egy éve lassan, hogy nem tudom megbocsátani annak az embernek, aki miatt most nem lehetek. Nem volt zsebkendőm, Böbétől kaptam megint. Számítottak rám a gyerekek, nem volt kérdés, hogy ott leszek (nekem az volt), hoztak nekem virágot, a szülők is örültek. Egyikük odajött, hogy ha a gyereke leérettségizik, akkor biztos megmondja annak a korlátolt igazgatóhelyettesnek, hogy az isten bocsássa meg neki, hogy nem vihettem végig az osztályt, de neki hadd ne kelljen. Nem mondtam semmit, de azért jólesett. Ha túl lesznek az érettségin, más lesz minden, nem lesz okom, hogy hiányozzanak. A tanítás azért fog. A reggel hatos kelés biztosan nem. A dolgozatjavítás sem. A gyerekek igen. A többit nem tudom.

Valami egész mást keresve megtaláltam a dokk.hu-n a saját oldalamat. Székely Szabi már az ősszel kérdezte, nem akarok-e feltölteni verset, de nem akartam. Utálom, hogy arcát-nevét nem vállalva bárki megaszondhatja a frankót mindenkiről. Általában frusztrált alakok mocskolódnak, akik identitásukat vállalva sosem mernék megtenni. Virtuális kocsmaduma, amihez én nem is kellek. Akinek valami mondanivalója van, ímélt ír. Erre látom, hogy már január óta működik. Pont mint a blogom. :) Aki felrakta a verseimet, meg egy fotót, biztos jót akart. De az üzenőfal leginkább egy férfivizeldéhez hasonlít. Legalábbis éppúgy bűzlik. Nem feltétlenül disztingvált stílusú vita sőt politizálás annak kapcsán, hogy vajon direkt írok-e trendi dolgokat. (Mi a trend?) Persze, persze, már megint a Ballada a kettős erkölcsről, amit még '96-ban írtam. Sose gondoltam volna, hogy ilyesmit juttat mások eszébe. Ahogy az Irgalmasvérnőről sem, hogy az apácákat gúnyolom vele. :) Szóltam a szerkiknek, Szabolcsnak meg Tamásnak, hogy mit kell most csinálni. Ha levetetem az egész oldalt, mint Kukorelly, olyan, mintha megfutamodnék, mintha félnék a kritikától. (Egyébként persze, hogy félek! Irigylem Grecsót, aki bement hat kritikus közé, mint Dániel az oroszlánok vermébe, de ő hagyta is, hogy szétszedjék.) Ha válaszolok, kielégítem a frusztrált arcokat. Így sajnos a kedves levelekre se válaszolok. :( Én azért más verseket és más képet raktam volna fel. Lehet, hogy megteszem, ha már belerángattak.

A pókok egyre csak jönnek, képtelen vagyok hozzájuk szokni. Talán halálfélelem ez is. Nemcsak azért, mert mindkettő lehet kaszás. Ahogy a pók is mindenütt ott lapul, bárhol ott lehet, váratlanul és gyorsan szalad elő, kiszámíthatatlan, hogy merre fut. Nem tudom őket megölni, a hullájuk talán rémesebb, mint amilyenek élve. Ha megölöm, nem tudom elkergetni. Már sokat oldódott az iszony, a kisebb araknoidákra csak legyintek, de még mindig ráz a hideg egy vastaglábú fajtától. Talán egyszer túl leszek rajta. A halálfélelemben az a jó, hogy mikor meghalunk, elmúlik.

Sok-sok hete szegény naplovam felé se néztem. Bocsánat.Cserében kész a honlapom. Szinte kész, és teljesen elérhető: www.kissjuditagnes.hu