2008. szeptember 21. 12:29 - kjá

a bölcs depressziós

Naponta-kétnaponta egy-két órát vagyok munkaképes, amikor épp nem zuhanok abba a mély örvénybe, amibe most tanulom beleengedni magam, nem kapálózni, összehúzódni kicsire, hátha feldob, ha az aljára értem. Már amennyiben van neki alja. Ha nincs, akkor meg legalább nem aljas. Amikor épp nem önt el a kétségbeesés és az egyedüllét, akkor gyorsan elmosogatok vagy takarítok, enne meg különben a kosz. Legalább neki van mit enni, itthon nem nagyon, a bevásárlásra van a legritkábban erőm, miért lenne, ha enni sincs, cserébe a referenciagatyám, amiben eddig csak állni tudtam ülni már nem, a legkényelmesebb itthoni viseletem lett. Abban az egy-két órában próbálok levelet írni is, így aztán a munkára nem marad belőle, ahhoz persze több is kéne, nyugodt és kiegyensúlyozott napok, hogy működjön is, amit leírtam. Még jó, hogy a nagyobb munkákkal régebben kész lettem, így nem tűnik fel, hogy baj van.

Újraolvastam a két színpadra valót, amit a Vígszínháznak írtam, és azon gondolkozom, van-e helye benne a szexjeleneteknek, mert öncélúan nem szabad használni, iszonyú hatásvadász lehet. A szex egyébként nagyon ritkán szól arról, amiről kéne, sokszor hatalmi játék, sokszor félelem, sokszor hormonömlés, még a gondolkodás és szeretet nélküli szerelem sem az, amiről szólnia kéne. Keresem a saját életemben is, minek kéne valójában lennie, azt hiszem, elméletben már tudom. De amikor írok róla, akkor mindig valami más: főleg hatalmi játék és félelem. De talán ezért van helye a drámában. És így nem akarom, hogy helye legyen az életemben... Hiába, arról írok, amivel bajom van. Nem vagyok elégedett egyébként, kérdeztem is Várady Szabolcsot, mi kínosabb, odaadni olyan szöveget, amit gyengének érzek, vagy azt mondani: á, vicc volt, nem is írtam semmit. Csak azt nem tudom, hol nem működik: dramaturgiailag, stilárisan, vagy mi? Nemrég küldtem a Mozgónak egy novellát, vissza is kaptam, hogy ez most nem lett jó, én is éreztem, hogy valamitől nem jó, de nem tudom megmondani, hogy mitől. A verseknél talán meg tudom mondani, de az most meg nem jön, utoljára Szigligeten született valami, és nagyon fáj ez a kiszáradás. Néha azt hiszem, ha írni tudnék, minden könnyebb volna.

Ha a szüleimnél vagyok, elfog a kétségbeesés, a reménytelenség, egy-két óra után már úszom benne. Általában a lelkileg erős óráimat használom ki, így aznap már nem tudok semmi értelmeset csinálni. Pedig nincs okom kiborulni, még nincs komoly baj, csak tudom, hogy lesz. És hogy lesz ez még nehezebb is. Azt hiszem, fel vagyok háborodva, hogy a krízis után csak újabb krízis lett, a nagy nehezen megmászott csúcs után egy meredekebbet látok. Hát sehol nincs egy kis pihenő? Egy fennsík, egy menedékház? Vagy az volt az, amit kaptatónak néztem? Amit bozótnak? Ha nem tudnám, hogy én vagyok a hibás, nagyon haragudnék Istenre.

Azért legyen itt valami vicces is: sok tárgyi tévedés, remélem, a "középkorú költő" is az. És sosem voltam még per "Kiss". Rémes. www.u-szeged.hu/object.9401c568-cfa2-48fb-aa64-d7ce458bcafe.ivy

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kissjuditagnes.blog.hu/api/trackback/id/tr53674032

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

czyi · http://myspace.com/miujsag 2008.09.21. 20:37:52

tényleg rémesen "vicces" ez a cikk...
talán köd volt a teremben? vagy nem hogy csak a hátsó sorban ült a cikkíró, de még a 8 dioptriás szemüvegét is véletlenül otthonfelejtette?...
"középkorú"... pfffffff

blogcsendőr 2008.09.26. 13:24:51

Gratulálunk Szekeres Nikolettának, érdemes tudósítóvá válnia, lehet, hogy New Yorkban végzi, és nem ismeri majd meg Susan Sonntagot az utcán, mert még túl fiatalnak véli. Ez tényleg rémes. Az jutott még eszembe, hogy ez a lány nem tud olvasni és nem lát jól, vagy semmit sem lát és semmit sem hall. De azért elég magabiztos az ítéleteiben, genyó egy helyezet lehet neki.

kjá 2008.09.26. 16:07:28

naa, azért nem kell bántani a kislányt...
biztos nyúzott voltam aznap :)
vagy 35 év és három könyv tényleg sok :)
süti beállítások módosítása