Egyelőre nem süt, a szlogent pedig az önkéntesek szempontjából arra módosítom, hogy ahol az ember folyton álmos és éhes. Keményen küdzök, hogy csak napi háromszor egyek, a tízórai, uzsonna és pótvacsora közelébe se kerüljek. De jó látni, hogy a gyerekek esznek meg elfáradnak meg pörögnek. Az idétlen tábortáncnak is értelme lett, amióta itt vannak, és az a gyerek, aki az első nap sírva haza akar menni, a második napon együtt táncol a többiekkel. Jó látni azt, akinek tavaly még nem volt haja hosszú fürtökkel, némelyiket meg se ismertem volna, ha nem ugrik a nyakamba. Egy srác rögtön az érkezése után mesélni kezdett, vele idén táborozom harmadszor, még sosem voltamaz ő házához beosztva, de nagyon jóban vagyunk, és jól esik, hogy egy év után ugyanazzal a bizalommal folytatja, ahol abbahagytuk. Ő mondta ezt: "a betegségem óta megváltozott az értékrendem. Mi itt mid idősebbek vagyunk a korunknál." Pontos megfogalmazás.
Eddig a nagy fiúkkal voltam, most kislányokat kaptam, 12-14 éves korosztály - a legnehezebb nekem, és nagyon féltem/félek a nyiffnyafftól, amit a kislányok produkálni tudnak. Még nem tették. Inkább aranyosak. Csak én nem vagyok az az anyuka-típus, aki nekik való. Én csak hülyeségeket tudok mondani, ami a nagyfiúknak jobban bejön.

Amit nem gondoltam volna, hogy pont itt kezd el anya nagyon hiányozni. Amikor este végre aludni megyek, ránézek a telefonomra, és nem értem, miért nem hívott még. Hosszú másodpercek telnek el, mire rájövök. Itt meg aztán az ember nem fakadhat sírva. Még mindig túl sokszor jut eszembe a haldoklása. Aztán programot tartok, hülyéskedem egész nap a gyerekeknek, és az jó. Rettentő izomlázam lett, tegnap este két órán át folyamatosan ugráltam, táncoltam - lehet, hogy öreg vagyok már ehhez. Egy kicsit bedagadt a térdem is, pedig minden délutáni megbeszélésen lelkiismeretesen csinálom a gyógytornát. A kedvesemmel, Arnolddal szinte csak ezeken a délutánokon találkozom, egyébként fotógéppel rohangál, vagy programot tart, vagy ő is beöltözik valami idétlen maskarának. Jól csinálja! És a többi önkéntes is nagyon jó fej, persze mindig van, aki inkább idegesítő, de nagyrészt klasszak, sokoldaúak, nyitottak, pörgősek. Az asszisztensemmel meg remekül tudunk együtt dolgozni. Megyek is, vár a csapatom.