Idén lesz húszéves a Sejt. Az a közösség, aki felnevelt. Azért sejt, mert ha az egyház Krisztus teste, akkor mit annak egy sejte vagyunk - mondtuk akkor. Tizenévesek voltunk, más-más háttérből (azért a legtöbben a Gyulaiból, egy református gyülekezetből), és semmit sem akartunk, csak szerettük egymást meg Jézust. Mi voltunk a Tesók. Folyton énekeltünk, és az utcasarkon nem tudtunk elválni egymástól. Néhány év volt csak, aztán szinte mindenki megházasodott, szinte mindenki elvált, született egy csomó gyerek, és mi elmentünk a saját utunkra, legyen a Hitgyüli, az ezotéria vagy csak a hétköznapok, legyen Írország, Amerika vagy Franciaország. Nem is tartottuk a kapcsolatot, már néhányan úgy gondoltunk az együtt töltött évekre, mintha szégyellni kéne, mintha elvesztegettünk volna valamit a fiatalságunkból, mert csak énekeltünk, imádkoztunk és beszélgettünk.

Aztán most nem tudom, mitől, hirtelen, szerveztünk egy találkozót. Pénteken írtam meg a körlevelet, és kedden ott volt mindenki, aki el tudott jönni. Tizenheten. Mindegy, kinek hány gyereke van, hányszor vált el, mivel foglalkozik. Telefonkapcsolatban Őcsény és Pusztamérges. És nemcsak időutazás volt, mert senki nem változott, mert ugyanott jöttünk össze, ahol néha annak idején is, nemcsak osztálytalálkozó, ahol megnézzük a régi képeket, meg ki-ki megmutatja a gyerekei fotóit, hanem egyszer csak megint elkezdtünk énekelni, ugyanazt és ugyanúgy, és tizenöt év után a kezemben voltak az akkkordok, és a fejemben az összes szöveg és dallam, és ugyanúgy maguktól születtek az újabb szólamok. És ugyanúgy biztosak voltunk benne, hogy az Isten nem olyan. Hanem sokkal jobb. Aztán ugyanúgy beszélgettünk mélyen és tabuk nélkül, és azt hiszem, mindnyájan azt éreztük, hogy végre megint itthon vagyunk. Hogy nem lennék az, aki most vagyok, ha nincsenek ezek az évek, nincs az a szeretet, amit ott megéltünk, és ami hirtelen megint ott volt. Alig tudtunk elszakadni egymástól, és megint úgy éreztem, azóta volt részem közösségben, de ilyenben, mint ez, soha. Azt hiszem, másnak sem. És szükség van rá, szükség van a Tesókra.