Kifejezetten haragudtam tegnap Lédára, hogyan mutathatja meg a legrosszabb tulajdonságaimat. Ha tükör, akkor görbe. Rövid idő alatt képes új kapcsolatokat kialakítani, és semmi nem olyan fontos számára, mint a kötődés. Egy karámba került most egy pöttyös appalosával (valami spanyol eredetű, indián fajta), Pipaccsal, és tegnap teljesen használhatatlan volt. Egyfolytában Pipacsot hülyítette a lovardából is, az meg lelkesen próbált vele játszani a villanypásztor túloldaláról. Aztán Pipacsolt visszavitték a boxba, Léda akkor legelni is elfelejtett, ordított után, mint a vadszamár. Mikor meg már az összes lovat felvitték (a kistelivéren kívül, akit újabban a kedvesem, Örs is lovagol), egészen megvadult, rohangált és ordított, képtelen voltam rávenni, hogy szépen felsétáljon velem a boxba, pedig az utóbbi időben már kötőfék nélkül is hajlandó volt ilyesmire. A kistelivér (tényleg olyan pici, mint egy csikó) nagyon félős, elég meglátnia a pálcát, már iszkol, nagyon csúnyán bánhatott vele valaki valahol. Tegnap elértem, hogy simogathassam vele, és ne ugráljon. A száját is nagyon félti, olyan aszimmetrikusan üget, hogy előre-hátrazuhantam a nyeregben. A vágtája állítólag nagyon kényelmes, de ezt még csak a kedvesem, Örs tapasztalta, aki véletlenül egy akadályra is ráfordította. Kistelivér átugrotta, és mindketten nagyon meglepődtek. Én is. Kistelivért Bársonynak hívom, mert nagyon idétlen neve van, a szőre viszont annyira puha, hogy ez illik rá.
Tegnap este elmentünk még Gyuláék bemutatójára. Elég komoly, amit művelnek, már-már cirkuszi mutatvány: tüzes akadályon ugratnak át nyereg és kantár nélkül, vagy hívják át rajta a lovat a túloldalról, vagy tűz alatt lovagolnak át. Két lány van Gyulán kívül, akik két pálcával, nyereg és kötőfék nélkül képesek mindenre (megnyugtató, hogy ezt lehet tanulni, és elgondolkoztató, hogy Gyulának csupa lány tanítványa van).
Lédára felült egy srác, nagyon jó lovas, hogy legyen végre valaki, aki nem esik le róla, ha szegény ügetni kezd. De nem kezdett ügetni. Megszokta, hogy ha ember van rajta, akkor csak sétálni szabad. Nagyon szégyelltem magam, hogy ilyen nyúl vagyok. Meg kell tanulnom ügetni, vágtázni újra, mint kislánykoromban. Csak akkor nem lettek az eséseimnek komolyabb következményei. Most meg egy éve fáj a könyököm egy tavaly nyári eséstől, egy hónapja fel van dagadva az ujjam a legutóbbitól.
Ja, meg rossz kedvem van, de ez nem függ össze semmmivel. Hacsak nem a PMS.