A siófoki hastánctábort azért engedhetem meg magamnak, mert tesóm itt lakik, és nem kell négycsillagos szállodát fizetnem. A tánc miatt is jó, a víz miatt is, meg hogy pont itt nyaral az unokatesóm is, végre egy-egy félórára le tudott ülni dumálni "a három vérnő".

A Balaton gyönyörű, tegnap csendes és langyos, ma szeles és hűvös, tarajos hullámokkal. A sirályok sikoltoznak, a víz pedig hol kék, hol zöld. Éjszaka pedig fekete.
A tánc iszonyú kimerítő, nem tudom, aki az összes órára bejár, hogy bírja ki élve. Nekem annyira gágog a lúdtalpam, hogy alig tudok lépni, hétfőre bejelentkeztem csontkovácshoz, mert a derekam sincs a helyén, és este tízkor kidőlök, semmi éjszakai bulizás a parton. Remélem, hogy csak a kondícióm rossz, de sajnos lehet, hogy már simán az öregség...
A hastáncot nagyon élvezem, bár csak az agyam jó hozzá (minden tánchoz), se az alakom se a mozgásom nem eléggé, de azért az önkritikám fejlett, mert nem mutogatom magam senkinek. Ma volt egy reaggeton óránk is (olyan, mint a hastánc, csak terpeszben), hát azt nézni vicces, csinálni borzasztó. Előjött az összes gátlásom (pedig csak nők voltak jelen), na meg az összes gerincproblémám. Olyan egyértelműen szexuális mozdulatokat kell tenni, amiket az ember még direktben sem. De hát erről szól. Edzésnek kiváló (fel is kavarodott a gyomrom a folyamatos hasmozgatástól), de nem éreztem benne jelen magam. A tanárnő, egy 21 éves lány, azt mesélte, hogy 16 évesen táncolta először, de akkor még nem tudta megélni a nőiségét, és zavarták a leplezetlenül erotikus mozdulatok. Én egy kicsit idősebb vagyok, és vagy még mindig nem tudom megélni a nőiségemet, vagy soha nem is ebben fogom. Igazából meglepett, hogy kínosan tudom érezni magam, pedig a táncban mindenevő vagyok, és azt hittem, semmit nem érzek cikinek. De ezt a csípődobálást igen. Meg persze azt, hogy nem volt bennem elég erő jól csinálni. Hiába, hiányzik az a tizenöt év balett...! Pedig nagy jövője van ennek reaggetonnak, már fúzionált a salsával (salsaton), a köbbi kubai tánccal (cubaton) és a hastánccal (bellyton).
Tesóm kérdezte, melyik a legjobb tánc, mert én már annyifélét próbáltam. Rávágtam, hogy a mezőségi. Mégiscsak az hazai pálya, ha meghallom a zenét, honvágy fog el, és az ördög öregapjával is elmennék, csak táncolhatnám. Mert jó az összes többi, mint ahogy jó világot látni, de otthon csak egy van. Legalábbis nekem.