Elolvastam a Vakságot, Saramagótól. A kedvesem, Vendel az mondja, neki benne van az első tízben, azt hiszem, mostantól nekem is, már csak azt kéne végiggondolni, mi az a tíz. Nem kell aggódni, nem lesz komoly, nehéz, magvas irodalom, én vagyok az az élményszerű olvasó, akiről az egyetemen Kulcsár Szabó professzor olyan lenézően beszélt. Ezek azok, amiket ha bárhol kinyitok, biztos, hogy végigolvasom, mert nem bírom letenni. Sorrendet nem tudok, de benne volna Bulgakov: A Mester és Margarita, Szolzsenyicin: Rákosztály, García Marquez: Szerelem a kolera idején, Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége, Daniel Keyes: Virágot Algernonnak, Emile Ajar (tudom, ez álneve a nem tudom, kinek): Előttem az élet, Szabó Magda: Freskó, Mika Waltari: Szinuhe, Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére, Szerb Antal: Utas és holdvilág, Kazantzakisz: Akinek meg kell halnia, ajjaj, már túl is vagyok a tízen; és akkor José Saramago: Vakság (bár nem tudom, hogy ezt többedszerre is így falnám-e fel). Viszont súlyos bűneim vannak a kortárs nagy magyarokkal szemben (képtelen vagyok átrágni magam rajtuk), a 19 századi oroszokkal szemben (nem vitt rá a lélek a Háború és békére), és általában nem haladok a korral olvasnivalók tekintetében. Na, nemcsak abban. Közéleti tájékozottságom konvergál a nullához, a lovasok mosolyognak rajtam, olyan képzetlen vagyok az állatokhoz, azt se tudom, a lovamnak mije hol van, a filozófia-alapvizsgára úgy kellett a számba rágni a tételeket, matematikából arra emlékszem, hogy a tangensfüggvény elszáll a plusz végtelenbe, aztán a következő értéknél már jön is vissza a mínusz végtelenből, erre is csak azért, mert egy matematikus barátom olyan szeretettel beszélt a tangensfüggvényről, a kedvesemmel, Vendellel pedig kétnaponta elmagyaráztatom magamnak, miért nem esik bele a hold a földbe, lenyűgöz a magyarázat, aztán el is felejtem. (Az osztályom volt ilyen, minden nap ugyanúgy örültek ugyanannak a viccnek - és ugyanannak a tananyagnak.) Persze a kedvesem okos, nyomasztóan okos, ha nem szeretném, úgy utálnám érte. Csak tudnám, hogy akkor én mihez értek! Az idő elverésén kívül.