Ma Kaposvárra készültem annak a gyerekdarabnak a bemutatójára, amibe írtam néhány dalszöveget, de a sztrájk miatt nem jutottam el, Lédához se tudtam menni, maradt hát a szabadság. Néha régebben is rám jött, olyankor ellógtam mindenhonnan, mindegy, hogy suli vagy munkahely, de mennem kellett, egyedül lenni. Most megint csak sétáltam, csak mentem a napsütében, elintéztem egy-két dolgot, de nem voltam tornázni (na jó, azért hastáncórára elmentem). Próbáltam dolgozni is. Mert emészt a bűntudat. Más, ha ennyi ideje volna, már két regénnyel kész lenne, én meg minden mondatért megkínlódom. Akinek meg nehezen megy az írás, az kérem, ne írjon, menjen uránbányásznak!
Habár nem ér ilyeneket mondani, épp ma cseszett le egy régi barátnőm, hogy tényleg ennyire nincs önbizalmam, vagy csak játszom, mindenesetre nagyon idegesítő. Igenis letettem az asztalra egy regényt meg három verseskötetet, egy drámát, tévé, színházi munka, miazmás, ne játsszam már a "bocs, hogy élek" -játékot. Persze ennél jóval finomabban mondta. És igaza volt, tényleg, csak én mindig azt nézem, mit kéne jobban, mit kéne még, mit nem csináltam elég jól, és persze itt van mellettem Simon, a kedvesem (na jó, most nincs itt, illetve nem jó, hogy nincs itt), aki nyomasztóan sok mindenhez ért, hozzá képest egy buta tyúk vagyok, vagy lehet, hogy nemcsak hozzá képest. Mindenesetre kotkodácsolni remekül tudok.
Mostanában ha a szexre gondolok, azonnal elálmosodom. Bármiféle erotikus fantáziától azonnal álomba zuhanok, egy pornófilm valószínűleg narkolepsziást csinálna belőlem. Még jó, hogy nincs itt a kedvesem, Simon, illetve jó, hogy most, hogy nincs itt, ez tör rám, nem mondjuk az ellenkezője. De akkor is furcsa! Ez már a vénülés?
Be kell vallanom valamit. Valami még kínosabbat. Sorozatfüggés. Tizenöt éve nézem a Vészhelyzetet. Nem kicsit, nagyon, ha lehet, naponta, az ismétléseket is, és legszívesebben megvenném dvd-n az összes részt. Tudom, hogy nagyon ciki, ennyi maradt az orvosi terveimből, na meg, hogy remek diagnoszta vagyok, bármilyen távolságból meg tudom mondani bárkinek, hogy "ugyan, nincs is semmi bajod, csak egy kis..." És ma este folytatódik. Vadiúj részekkel. Drog!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
thechocaholic 2009.10.28. 15:32:33
ködlámpa · http://kodlampablog.freeblog.hu/ 2009.10.30. 16:49:40
nem sok mindent nézek tévében, de ezt mindenesetben. és már most szomorkodom a hülye amerikaiak miatt---
Miklós123 2009.10.31. 23:44:48
kjá 2009.11.01. 11:51:34
Vaddi · http://barokeszter.hu 2009.11.04. 22:11:00
Én a régi - tehát első öt évados Dallasra esküszöm amúgy. :) A Bélhelyzetet szeretném, de nem bírom. Túl sok a markáns leíró rész ("a fekáliavezeték szétszakadt és elöntötte a veséket és a beleket..." etc)
kjá 2009.11.05. 19:17:30