Mostanában jó napjaim voltak. A menedzserem bekeményített, mert nem dolgoztam rendesen tavaly, hanem folyton a szociális kapcsolataimat ápolgattam. Ha valaki felhívott, hogy ráérek-e, azt mondtam, tulajdonképpen igen, hiszen nincs kötött munkaidőm. Ebből lett a baj. Most hetente max. kétszer mehetek találkozni valakivel, és ha pl. fodrászhoz vagy orvoshoz megyek, az is egynek számít. Nincs ennek szíve.
Ráadásul arra is rájött, hogy ha mozgok, jobban tudok dolgozni. Viszont dolgozni délelőtt szoktam, úgyhogy minden napot sétával kell kezdenem hóban-fagyban. Tény, hogy utána sokkal jobban tudok dolgozni, de akkor is! Ezért fölkelteni!
Mindenesetre mostanában dolgoztam is, zongoráztam is picit, gyakoroltam is picit, és ez jót tesz a lelkemek.

Igazán azért a tegnap esti salsabuli dobott fel. (Engedéllyel!) Nem szoktam kimaradozni este, kilenckor már ásítozom, most is egy fekete tea, meg egy rettentő csípős csokis-csilis kávé árán maradtam ébren, de itthon van végre külföldről J. barátom, akivel már tavaly nyáron táncoltunk együtt kétszer. (Az volt életem eddigi két salsabulija) Kedves jelenlegei táncpartnerem aggódott, hogy megy majd J-vel másfél év után, más stílust tanulva. Hát mint kés a vajba! Vagy azt másra mondják? Próbáltam nem vigyorogni, de nem ment, egész este körbevigyorogtam a fejemet, mint egy fogkrémreklám. Tánc közben ez gyakran előfordul velem.
Ő rengeteget tanult ezalatt, és nagyon jól vezet, meg talán az is számít, hogy barátok vagyunk a sokszáz kilométer távolság ellenére is. A barátnőm férje zsírprofi, vele mégis inkább ciki volt, mint nem. J-vel éjfélig táncoltunk (tulajdonképp csak két és fél órát), éreztem, hogy reggelig bírnám, csak aztán nem tudnék felkelni három napig. Egy-két másik emberrel is táncoltam egyet-egyet, de azért mentem elsősorban, hogy J-vel legyek végre sok-sok hónap után.
Tánc közben rengeteget gondoltam Lédára. Hogy nekem kezdő salsa-táncosként mennyire fontos, hogy kivel táncolok, hogy mennyire tisztán mutatja, mit akar. Egy mezőségiben vagy akár tangóban is elmegyek kezdőbb párral, mert a nem egyértelmű mozdulatból is sejtem, mit akar. Szegény Léda kezdő ló, neki nagyon számítana egy haladó lovas. El is határoztam, hogy kimegyek, és elmondom neki, mennyire megértem.

Ma reggel a kedvesemmel, Simonnal elmentünk érdeklődni, mennyiért lehetne lecserélni lassan kamaszkorba érő autónkat. Hát annyink sose lesz. Az autókereskedő (egyébként kedves ismerős) javasolta, hogy írjak pl. Dávid Ibolyáról, mondtam, hogy bizonyos kor alatt az utcasarki munka is jól fizet, és erkölcsileg hasonló megítélés alá esik. Ha egyszer annyi jogdíjam lenne, hogy autót vegyek belőle! De most, mikor a diákhitelem törlesztőrészlete is felugrott örülök, ha Léda enni kap. Egy autót el lehet adni, ha az ember megszorul, még egy lakást is, de egy lovat? Remélem, annyira sose leszek bajban.