A hóember története folytatódik. Visszarakták ugyan a fejét, de hátul a koponyájából hiányzott egy nagy darab, mintha kiharaptál volna. Zombihóember. Aztán a további olvadásnak köszönhetően újra leesett a feje, most már hátra, a vödör is elgurult. Az ő Teremtője még mindig nem adta fel, bár már kezdi elveszíteni a türelmét. Visszarakta a fejet, csak már se szeme, se orra, se fogai, de még kalapja sincs.

Egész hétvégén próbáltunk kis társulatommal, egyre jobban tetszik a darab, amit írtunk. Az amatőrszínházban az a legjobb, hogy tét nélkül lehet kísérletezni, és az a legrosszabb, hogy idő, pénz és megfelelő körülmények nincsenek. Egy hónap múlva be akarjuk mutatni, és addig még rengeteg dolog van hátra: megszerezni, megszervezni, elpróbálni... De jó érezni, hogy mindenkinek egyformán fontos közülünk, hogy legyen, hogy kész legyen és jó legyen. Aztán már semmi nem állíthat meg, visszük fesztiválokra, hogy minél többen lássák, és persze itt is próbálunk sok előadást csinálni. Azt hiszem, jó csapat is lett. Tegnap este már olyan fáradtak voltunk, hogy nem bírtunk hazamenni, csak ültünk a földön, és nagyon hülye vicceket mondtunk. Néha az ilyesmiből sülnek ki a legjobb ötletek. Csak még mindig nem tértem magamhoz. Lehet, hogy kéne egy kávé.