A tavasz nálam ott kezdődik, hogy meglátogatom a dísznövényvásárt, és telerakom virágokkal az erkélyt. A nyár meg ott, hogy 1. mezítláb járok 2. leégek. Ez most vasárnap mind egyszerre sikerült abszolválnom. Az arborétum gyönyörű ilyenkor, minden őrülten virágzik, én meg egyik előző életemben biztos méhecske voltam (vagy dagadt, szőrös poszméh), mert minden virágba beleütöm az orrom. Vettem kék hortenziát (pedig eddig mindig elpusztult, de nem bírok nélküle élni), gardéniát (hasonló viszonyban vagyok velük), árvácskát és gyöngyvirágot, és persze a bakonyi kertről sem feledkeztem el. Akartam egy kis ginkót, mert az tényleg sokat kibír, és mire észbe kaptam, már volt egy oszlopos szilem meg egy mocsári ciprusom is. Közben mezítláb mászkáltam a füvön (aminél nincs jobb érzés), meg néha a kavicson (annál azért van) egy ujjatlan pólóban, és pecsenyére égett a vállam meg a hátam. Már nem fáj.
Tegnap aztán egész délelőtt túrtam a földet, hogy mindenkit szépen elültessek (persze aki a bakonyba megy, annak még várnia kell). Délután pedig indultam Balassagyarmatra beszélgetős estre. Több, mint másfél óra az út busszal, de Fülöp, a kedvesem nem nagyon akarta, hogy autóval menjek, az az ország legveszélyesebb útszakasza állítólag. Odafelé még csak-csak, de visszafelé a sötétben! Úgyhogy busszal mentem és vonattal jöttem vissza (busz már nem volt). Kedves szerzőtársammal és beszélgetőpartneremmel kedélyesen elcsevegtünk a húszfős tömegnek, akik azért nagyon lelkesek voltak, utána odajöttek beszélgetni, mi meg a város vendégeiként elmentünk vacsorázni, aztán futás elérni a vonatot. A cserebogarak ott rajzottak, nagyon félek tőlük, majdnem olyan rémesek, mint a kukarácsák. A vonatra szerencsére nem jöttek utánam.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
2010.04.27. 15:03:05
Nálunk a cserebogarak bizonyos fákat szeretnek nagyon, körülöttük rajzanak, ha mellettük elsétál az ember, valamiért egyből a fülünk és a szemünk meg a hajunk tetszik meg nekik.
kjá 2010.04.27. 23:03:15
2010.04.28. 13:00:10
A kis csótik meg úgyis csak bujkálnak.
2010.04.28. 13:21:44
Vagy 2 éve egyszer hajnal-éjjel, melóba indulás előtt a nyitott ablakon beesett egy, és utána a szobában röpködött. Jó muri volt. Aztán megmutattam neki, hogy helló, erről jöttél, fáradj ki, nálam max porcicára vadászhatsz. Integetett a bőrszárnyával (nem hallottam, hogy köszönt volna) és továbbállt.
Amúgy a virágokat szeretem, ezért jobb nekik, ha távol tartom magamtól őket. Bár régen, amikor a fatornyos kis falumban laktam, volt pettyegetett orvosi tüdőfű, orvosi veronika, erdei szamóca. Mármint erdőben gyűjtöttem. És kerek repkény.
Ez utóbbit futónövénynek nagyon ajánlom. A kerti csap körül gyönyörűen nőtt, szép kövér levelei voltak, és teljesen benőtte a környéket, nem is látszott a sóder meg a föld. Nem csak kerti virágok vannak ;-)
kjá 2010.04.28. 13:46:08
kjá 2010.04.28. 13:50:43
repkényem van, bár nem kerek, és talajtakarónak szeretem a borostyánt (az is tud futni) meg a télizöldet. (vinca maior ill vinca minor) állítólag abból csinálják a cavintont. cavin - vinca, ez a poén. :)
2010.04.28. 14:44:53
Amerikában minden olyan nagy... :-D
2010.04.28. 14:49:54
Télizöld meg kell nekem is, nem kell vennem Cavintont, csak legelek belőle kicsit :-D
Van még a vadszőlő, különösen ősszel gyönyörű a lángoló vörös leveleivel, de télen sajnos nem takar...
smatyas 2010.05.03. 11:56:21