A mindenütt talán túlzás. De itthon a megelégedés. Tudom, hogy minden, ami jó, az fennsík, valami pillanatnyi, ezért is kell annyira örülni neki. De jó érzés biztosnak lenni benne, hogy az én lovam a legjobb (ha másé jobb, az nem érdekel), az én Kisházam a legszebb, az én autóm a legtutibb, a lakásom a legmegfelelőbb és a kedvesem a legtökéletesebb.
Tegnap nem volt ilyen jó kedvem, de ma úsztam egy picit a Dunában lovaglás után. (Sajnos egyelőre még nem Lédával.) Ennyit számít a víz ebben a hőségben. Lehűlt az agyam, és máris jobb.
A lovardában kezd felnőni egy tündéri kiscica, legszívesebben hazahoznám.