Megint paplannal alszom, állig betakarózva, plusz felöltözve: pulóver, nadrág, zokni. A kedvesem, Egon szerint szkafander. De ha egyszer fázom! A nap is másképp süt, ha éppen, mert különben egyre ritkábban. Ősziesek a fények, más a szél, sárguló, száradó levelek illata a levegőben. Őszi eső csöpög, hideg, megfázik tőle az ember, és ősziesen csöpög az orra.
Hogy tud egyik napról a másikra ősz lenni?
Ahogy az ember egyik napról a másikra álláskeresővé válik. Ha azt mondod, nem foglalkozol a politikával, légy nyugodt, az majd foglalkozik veled - mondták mindig. A támogatás, amit a Garantiqa Hitelgarancia Zrt. jóvoltából élveztem - és nagyon élveztem! - végét járja, hacsak az új vezérigazgató, valószínűleg szinten közgazdász, nem olyan versszerető, mint a régi, Radnai György volt. Egész életemben hálás lehetek érte, mert olyan szabadságot adott két és fél évig, amiről magyar író csak álmodhat. Köszönöm!
De most előjöttek a komplexusaim, nem vagyok eladható a munkaerőpiacon, vissza kéne mennem tanítani, mert azt legalább jól csinálom. Tanítani szeretek is, de az iskolát utálom, rabszolgamunka, semmi mást nem lehet mellette dolgozni, ha az ember teljes állásban és teljes szívvel ott van, máshogy meg nem érdemes.
A kedvesem, Egon szerint el kéne hinnem, hogy értékes vagyok, és letettem már annyit az asztalra, hogy kelljek valahova. Vámos meg egy ideje azzal rágja a fülem, hogy higgyem már el, nekem nem kell ajánló, elég a saját nevem, de ezt aztán végképp nem hiszem.
És hát végül is mit tudok? Van két középfokú nyelvvizsgám lassan inaktiválódó tudással, tudok írni, közepesen zenélni is, nem tojok be, ha nyilvánosság elé kell lépnem, van stílus-és humorérzékem, azt hiszem, és jól tudok bánni az emberekkel. Ebből mi jön ki?
Legalább az, hogy ne érezzem magam 0-nak, mikor azt mondom: 1 kissé 2ségbeesett író 3 diplomával, 4 kötettel 5leteket vár, hogyan tud 6ni, hogy még a 7en találjon valami jó állást. Nekem 8, hogy be kell járni 9-re, vagy 10 órát dolgozni itthon, csak írhassam mellette, amit szeretnék, és Léda is ehessen. Vagy megint túl sokat akarok? A kedvesem, Egon szerint ne menjek bele kompromisszumokba.
De hát nyúl vagyok!
Megyek is, eszem valamit. Káposztát, répát.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Rajongó001 2010.09.01. 14:27:17
kjá 2010.09.01. 14:58:46
:)
Rajongó001 2010.09.01. 15:51:46
cov 2010.09.02. 06:19:33
kjá 2010.09.02. 08:16:16
Seele · http://zelee0609.wordpress.com 2010.09.20. 11:15:18