Nem tudom, ki, mikor és miért átkozott meg minket, magyarokat. Talán még kalandozó őseinket St. Gallenben, de az átok fogott, annyi bizonyos: legyen köztünk széthúzás a legkisebb dologban is. Ellenpontnak adódott néhány Mohács, néhány forradalom - a brutális túlerővel szembeni összefogás hihetetlen ereje hősies pusztulást eredményezett - de ha béke volna, teszünk róla, hogy ne legyen.
Más országban persze nem éltem annyit, hogy belelássak, így megy-e ott is, de nem hallatszik olyan messzire, mint a mi veszekedéseink. Az ember már nem kapcsolja be a tévét, nem megy ki a lakásból, mert kicsiben a társasház lakói, nagyban az országéi veszekednek.

Tangózni örömmel jártam, többségében a harmincas értelmiség tánca, és Magyarországon nagyon kevesen is vannak, Budapesten kívül talán csak Győrben rendeznek egy-egy milongát. Drezdában, ami kisváros, szinte minden nap volt, a kezdők sem érezték rosszul magukat, a táncparkett ördögei nem nézték ki őket, sőt táncoltak velük, a táncestek előtt ingyenes ibevezető óra is sokakat vonzott, és a szabadnapokon rendezett délelőtti "tangó-reggeli" is jó program volt, főleg a kisgyerekes családoknak, amelyek száma Drezdában elképesztően magas (A kedvesem, Vilhelm szerint Drezdában, ha 18 fölötti nőt látsz, csak azt keresd, hova kötötte a gyerekét!)
Nálunk egy-két jól bevált, régi táncos hely mellett egyre-másra jelennek meg újabbak, és ezzel együtt az egymásra fújás a durván háromszáz fős tangós közösségben. A levelezőlistán már évek óta, de szerencsére azt nem olvasom, most a facebookon találtam olyan intelligens anyázást, ami a romantikus angol regények díszére válna, fel is használom valahol:

X:Bár korábbi megnyilvánulásaid és egymáshoz való viszonyunk nem köteleznek még úriemberi szinten sem magyarázatra, leírom mert ide tettél megjegyzést: most ez a nap a megfelelő a helyszín biztosítójának.

Y:Véleményem egyébként csak annyi volt - nem tagadom, némi gúnnyal fűszerezve - hogy feltűnt hogy az eddigi szokástól eltérően, egy olyan napra tetted a milongát, amikor az nem ütközik másikkal. Remélem, ez az örömteli változás tartós lesz.Kedves invitálásod ellenére sem fogok elmenni, pontosan azért, mert erősen kétséges hogy jól tudnám ott érezni magam.

X: Rendkívúl értékelem azt hogy csak a gúny mélységeit ütötted meg... itt, tanithatnál jómodort nemcsak nekem hanem...Gondolom a milongát azért utasítod vissza, mert attól tartasz sok alternatív zenével fogom a népet traktálni és te erre nem szeretsz táncolni.

Y: A zene minősége csak az egyik ok. Számomra fontos az is hogy a házigazdával milyen a viszonyom. Tekintve nézetkülönbségeinket kötve hiszem, hogy ténylegesen szívesen látnál a milongádon és azt is hogy ott én jól érezném magam.

X:Azért én mégis várlak, és részedről is nagyvonalú gesztus lenne ha benéznél :).

A vesszőhibákat benne hagytam. Ami nagyban, az kicsiben. Magyarország nagyban (nagy? tízmillió fővel?), egy apró szubkultúra kicsiben. Ha távolról nézzük, kifejezetten szórakoztató, ha benne van az ember: vérciki.