Egy dolog gondolkoztat el a melegekkel kapcsolatban, amit egy ismerős srác (hetero) mondott a belé (reménytelenül) szerelmes fiúnak: azért szereted a fiúkat, mert félsz a nők másságától, olyanba tudsz beleszeretni, amit ismersz.
Valahol olvastam hasonlót, talán egy újságíró magyarázza ezzel a homoszexualitás elutasítását, hogy az egész világot férfiasra és nőiesre osztjuk. A nap férfi, a hold nő (bár ez nem minden nyelven igaz), az ég férfi, a föld nő, a tűz férfi, a víz nő, na meg az egész yin és jang. Ez igaz.
Először a saját személyiségünk ellenkező nemű oldalát kell integrálnunk (animus és anima), aztán tudunk igazán nyitottak lenni a másik nemre, és másban is befogadni. Nem tudom, hogy ez összefügg-e a szexuális orientációval, de hogyan fogadja be a nőiséget egy meleg férfi, és hogyan a férfiasságot egy meleg nő? Van erre valami mód? Vagy nem érzi a hiányát, aki csak a saját neméhez kapcsolódik? Persze nem hiszem, hogy az önismeret átírja a nemi hovatartozást, legfeljebb felszínre hozza a lappangó vonzalmakat, és ritka az, hogy valaki látens heteroszexuális.
Sok nő mondja, hogy igazán csak egy nő tudja, mi jó a másik nőnek, és ez igaz, biztosan ezt mondják a férfiak is, sok esetben a melegek párkapcsolatát sokkal elkötelezettebbnek, stabilabbnak, hűségesebbnek látom, és sokszor nagyon megszenvedem, hogy képtelen vagyok egy férfi fejével gondolkodni (nem tudnám még álmomban sem annyira leállítani az agyműködésemet...), közben meg tök jó, hogy a szerelem lehetőséget ad arra, hogy egy kicsit befogadjak, elfogadjak, felfogjak valamit ebből az egészen más világból.
Ettől még persze ugyanúgy nem tarthatom magasabb rendűnek a saját utamat a megismerésre, mint másokét. A homofóbiát pedig kéretik úgy kezelni, mint bármi más fóbiát: terápiával, és a fóbiában manifesztálódó szorongás valódi okának felkutatásával. Szóval önmagunkban, ha kérhetem.