2011. szeptember 29. 19:54 - kjá

Az utolsó teljes

 Holnap haza. A város épp kezdett összemenni, ahogy kiismertem magam benne. Szinte mindig sütött a nap, és mindenütt kertek és parkok. Otthon miért nincs ennyi park?
Olyan szomorúan keltem, hogy egyértelmű volt a döntés, az utolsó napomat az állatkertben töltöm.
A schönbrunni állatkert gyönyörű, tényleg mindent úgy csináltak meg benne, hogy az emberek is, az állatok is a lehető legjobban érezzék magukat. És tényleg jókedvem lett az állatok közelségétől. Persze azért óvatos voltam, egy teljesen jámbor pici állatkához kiírták, hogy vigyázat, harapós, el is kerültem, mert engem már a budapesti állatkertben is kis híján felfalt egy pelikán!
Még sose láttam se koalát, se pandát, és most itt voltak, és nem tudom, hogy csinálják, hogy minden állat aktív. Még lajhárt is láttam mászás közben, (amikor láttam, hogy lusta állatnak hívják németül, percekig nem tudtam abbahagyni a röhögést). Az oroszlán ordított - ilyet se hallottam még soha, és egyszer csak szembe jött a tigris, két méter választotta el tőlem, meg az üvegfal, és egyenesen az arcomban nézett.
A jaguár és a fekete párduc éppen ettek. Nem bírtam végignézni. Halott, fehér nyuszikat adtak nekik, mindkét nagymacska a nyakánál fogta meg, megrázta, aztán a fejét kezdte enni. A fekete párduc egyszerűen letépte a fülét, a jaguár a nyakánál kezdte, szórta szét a fehér szőrt. Na, ekkor jöttem el tőlük.
A koalalány már kettőkor éhes volt, pedig csak négykor kapta az ételt, leült az ajtó elé, ahonnan a gondozója be szokott jönni, és nézte. A koalafiú aludt. Minden nap megmérik őket, a gondozójuk ölben viszi őket a mérleghez. A koalalány nem nyúlt a friss eukaliptuszhoz, hanem a gondozója utána szaladt, úgy kellett ölben visszavinni, és kínálni az ennivalóval. Lehet, hogy mégsem éhes volt.
A fehér bundájú farkas a szemembe nézett, a mókus a kezemből akart enni, a pingvin az akvárium oldalán vakarózott. A vízidisznó elmélyül arccal szart a vízbe, közben ugyanezzel az elmélyült arccal ugyanebből a vízből ivott. A hangyásznak pedig tényleg nagyon hosszú az orra! Két pápaszemes trópusi madár ült egymás mellett szorosan egy ágon, úgy néztek ki, mint egy szerelmespár. Az egyik folyton közelebb nyomult, simogatta a másikat a csőrével. A másik nem nagyon viszonozta. Miért gondolom, hogy az előbbi volt a nő?
A repülőkutya úgy lógott a plafonról, mint egy összecsukott esernyő, aztán kitárta a szárnyát, és úgy lógott tovább, mint egy nyitott esernyő. A flamingók verekedtek, összetekerték a nyakukat, az oroszlánfóka ásítozott. A csajamadár (Tschaja, magyarul örvös csája - chauna torquata) a csajapipijeivel mászkál, és tollászta őket, a sáska faágnak látszott, az elefánt tolatott, a zsiráfok legeltek. Kérek egy egész éves állatkerti belépőt!

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kissjuditagnes.blog.hu/api/trackback/id/tr573266021

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bikakovács 2011.09.30. 08:54:02

Irigylem az élményt, egy vigasztal, hogy toportyán férgük nincsen! }:-)

cov 2011.09.30. 19:26:39

de nem is szorulnak a fába, s nem is ordítanak :v
süti beállítások módosítása