Egy kicsit elfáradtam. Körülöttem mindenki úgy érzi, szétesik az élete, de tényleg mindenki, én meg kötelességemnek érzem, hogy biztassam őket, de nem nagyon megy. Nem tudom, hová vezet Isten, hová vezeti az országot - már amennyire hagyjuk, hogy vezessen. Nem jellemző.
Belefáradtam a mocskolódásba, gúnyolódásba, sárdobálásba, ami itthon megy. Elég a politikai ellenfélre, másként gondolkozó, másként hívő embertársra egy bélyeget nyomni: kommunista, bolsilibsi, nyilas, fasiszta, satöbbi, máris nem kell vele, róla tisztelettel beszélni. Micsoda kulturálatlanság! A másik ugyanúgy emberi lény, vért és szerveket kaphatunk-adhatunk, milyen alapon beszélünk úgy róla, mintha állat vagy tárgy lenne. Emberi párbeszédet szeretnék. Persze keresztény testvéreim se különbek, a mindennapi. hu oldalon szörnyülködöm a sok dinoszaurusz kommentelőn, aki a primitív utálkozását még egy adag szent szarral is leönti, hogy csak Isten szeretete vezérel, testvérem. Modern farizeusok. Én meg ledinoszauruszozom őket, pedig embertársak, akikkel vért és szerveket adhatunk egymásnak...

Minden éjjel egész hosszú történeteket álmodom, egy darabig írtam őket, most már nagyon sok. Mintha jó öreg, bölcs tudattalanom kétségbeesetten hadonászva próbálna valamit a számba rágni, én meg nem értem, hiába a változatos képekbe bújtatott tartalom.

A legjobban az ijeszt meg, hogy egyre több helyről hallom, olvasom, hogy háború lesz, hogy bedől az Euro, szétesik a teljes Euro-övezet, aztán az egész Unió, és az olyan gazdasági instabilitást hoz, amit már nem lehet békés eszközökkel stabilizálni. Egy ismerősöm két évvel a válság előtt mondta, hogy világválság jön, nem hittem neki, három éve emlegeti ezt a háborút, azt hittem, simán paranoid, de kezdek félni, mi van, ha nem. Minden, amit csinálok, csak  egy békés társadalomban érték, és csak annyira, amennyire éppen értékesnek tartják (most épp  sajnos a békeidőben is egyre kevésbé... de ez legalább akkor is hexameter lett!)

 A legjobb lenne venni egy hektár földet, krumplit vetni meg bukfencet, aztán az  nem virtuális, ha megeszem. Beleszerettem a permakultúrába
 permakultura.hu/iras_bela_edenkert_agrargazdasaga.php, kérdezgettem róla egy régi barátomat is, ő már évekkel ezelőtt beleásta magát a javarészt külföldi irodalomba. Azt mondta, egyedül nem lehet csinálni. Pedig vicces lenne könyvből megtanulni egy hozzám hasonló városi patkánynak. Ők épp ökofalut készülnek alapítani, mennék szívesen, titkos vágyam már sok-sok éve, csak sajnos a kedvesem, Miklós még nálam is városibb, és elvi fenntartásai vannak az ökofalu fenntarthatóságát illetőleg. Úgyhogy maradok, mert ketten még éhenhalni is jobb, mint egyedül.

Ezt a linket most találtam, a remek József Attila-musical, ami az államtitkár úr fokozott kérésére, a szakmai zsűri döntése ellenére mégiscsak méltónak bizonyult a Madách Színház nagyszínpadára www.youtube.com/watch "a tőkéseké a faszom" - esküszöm, így lehet hallani...  Nekem meg ádventben nem engedik adásba a Kossuthon a rádiójátékomat, a kocsmajelenetben szereplő picsa és szar szavak miatt... más nincs. Félnek a büntetéstől, este 8-kor 16 éven felülieknek szóló darabot leadni. Mit csináljak, ha a kocsmában a piás cimbik nem akadémiai szintű társalgást folytatnak?

A béke szigete a lovarda: egy hatalmas, mosolygós kutya, öt különböő színű macska, nyolc ló, közte az enyém, a legszebb, legjobb. Csak legyen mit ennie...!