1.

Geréb Ágnest nem ismerem személyesen. Nem vagyok vele elfogult. Nem szültem sem otthon, sem kórházban, tehát rossz vagy jó tapasztalataim sincsenek e téren. Az egészségügy szörnyű helyzete ellenére az orvosokkal inkább jó, mint rossz élményeim voltak, nem ragadok meg minden alkalmat, hogy ellenük beszéljek. Geréb Ágnes története többről szól, mint érzelmi elköteleződés. Magyarországról szól, egy társadalomról, amelyben élünk, annak a lenyomata. Jogokról és kötelességekről, amelyek egy zilált társadalomban összezilálódnak. Igazságról és érdekekről, amelyek úgyszintén.

Szabadság alapú, demokratikus és egyenjogú társadalmakban a nőknek joguk, hogy a testük fölött rendelkezzenek. Nem erőszakolják rájuk a szexuális kapcsolatot, és nem is tiltják számukra. Nem kényszerítik őket sem abortuszra, sem szülésre. Ha szülnek, megválaszthatják, hol és hogyan.  Ez ennyire világos. Aki kórházon kívül (nem feltétlenül otthon) szeretné világra hozni a gyerekét, nem kényszerít senkit, hogy ne menjen be a kórházba. Csak azt szeretné, ha őt se kényszerítené senki, hogy kórlapja legyen, és betegként kezeljék.

Azt mondják, aki intézményen kívül szül, az felelőtlen. Akkor ne engedjünk szülni senkit, aki terhesség alatt dohányzik, iszik, drogozik, vagy a Margit körúton lakik. Akkor legyen teljes körű vizsgálat, környezettanulmány és pszichológiai tesztsor, alkalmas-e anyának az illető, apának a vele élő férfi, illetve családnak a család. Ha nem, akkor abortusz! Vagy kötelező fogamzásgátlás, és csak akkor hagyják abba az államilag előírt hormon adagolását, ha a jelölt sikeresen eleget tett a követelményeknek. Legyünk tökéletesek!

Ha valakit ez emlékeztet bizonyos történelmi korok eljárásaira, az csupán a véletlen műve. Ha nem akarunk erre az útra lépni, akkor hátra arc, és hadd döntsön az anya.

Igen, erre lehet azt mondani, hogy ott szül, ahol akar, alkotmányos joga. Csak épp azt büntetik, aki segít ebben, holott orvosnak, rendőrnek, talán még tűzoltónak is kötelező magát szolgálatba helyezni, ha szükség van a beavatkozására, akkor is, amikor épp nincs szolgálatban. Ilyenformán a bábának is.

Lehet erre azt mondani, hogy most már legális az otthoni szüléskísérés, de akkor milyen alapon küldik börtönbe, aki megtette, ha a pere közben legalizálták az eljárást?

Azt mondják, műhiba miatt. Az egyik szakértő azt állítja, Geréb Ágnes kitekerte az újszülött nyakát, 360 fokban. Bocsánat, de ezt egyszerűen nem hiszem el. Aki több ezer gyereket segített világra kórházban szülészorvosként, aztán lakásokban bábaként, az ilyet nem tesz. Még én se tennék laikusként, senki, aki tudja, hogy az ember nyaka nem alkalmas erre, csak a lajháré. Az újszülött embert és az újszülött lajhárt pedig azért meg lehet különböztetni.

Tudtommal valamiért a védelem orvosszakértőjét nem hallgatták meg.

Tudtommal az újszülött halála vállelakadás miatt történt. A vállelakadás veszélyes. Kórházban is az, akkor már késő a császármetszéshez, a baba a szülőcsatornában akadt el, onnan már nem lehet visszatuszkolni a méhbe, hogy aztán onnan a hasfalon keresztül kiemeljék. A kiszabadításához való műfogást egy amerikai, otthonszüléseket kísérő bábától vette át az orvostársadalom, úgy is hívják Gaskin-műfogás, Ina May Gaskinról, akinek a könyvei magyarul is elérhetőek. (Akit a kórházak mindig támogattak abban, amit csinál. Nem akarok érvelni a háborítatlan szülés mellett, statisztikákat és tanulmányokat előrángatni, sokkal jobban részletezik a könyvei.)

Lehet azt mondani erre, hogy hiába a több évtizedes tapasztalat, mindenki hibázhat, és mindenki hibázik is. Az orvosok ezt pontosan tudják. Csak éppen azokat nem küldik börtönbe. Hallottam orvosi műhibákról, amelyeket a kórház eltussolt, a szakma kollegiálisan összezárt. Geréb Ágnest nem védték, törvényen kívül áll, nem tagja semmilyen maffiának, hálapénzre épülő rendszernek.

Persze, hogy hálapénz. Próbáljon meg közalkalmazotti fizetésből megélni egy orvos! Csak épp az egy-egy szülésért százezer körüli, borítékban kapott adómentes jövedelem sincs rendben. (És a tanároknak miért nem ajánlanak fel súlyos pénzeket egy-egy jobb jegyért a szülők? Vagy csak „a korrupció az, amiből engem mindig kihagynak"? - idézet a budapesti panaszkórusból.)

Geréb Ágnes nem tagja a kamarának, kizárták otthoni szüléskísérésért. Ideje volna visszavenni, hiszen az otthoni szüléskísérés legális lett. Ő volt az első orvos, aki beengedte az apákat a szülőszobába, emlékszem kisgyerekként az erről szóló cikkre a Nők Lapjában. Ma már az volna a furcsa, ha valahonnan kitiltanák őket.

Azt mondják, sokban változott a kórházi szülés. Az is tény, hogy sokban nem. Még mindig rutin a gátmetszés, a beöntés, hogy nem ehet-ihat az anya a vajúdás során, hogy nem választhatja meg a testhelyzetét, hogy az orvos ordíthat vele, ha kiabál a fájások alatt (anyámat annak idején felpofozta), még mindig megindítják burokrepesztéssel, gyorsítják oxitocinnal, befejezik császárral ok nélkül, illetve azért, mert úgy kényelmesebb. A kórháznak persze. Biztos van jó példa is, csodás élmények a kórházi szülőszobán, fantasztikus orvosok és szülésznők, legyen minél több! És hadd legyen csodás élménye más anyáknak a lakásukban, a fürdőkádjukban, és ha benne bíznak - Geréb Ágnessel.

2.

Magyarországon mostanában minden ügy mellé oda kell állni, ami nem elválaszt, hanem összeköt.

A háborítatlan szülés kérdése (végre) átnyúlik a politikai pártpreferenciák határain. (Határ? Szögesdrót, lövészárok!) A Geréb Ágnes mellett tartott demonstrációkon megjelentek nemzeti radikális és liberális családok egyaránt. Az egyik azért, mert mondjuk a nők jogai érdeklik, a másik esetleg azért, mert természetközelinek tartja az otthonszülést. Csak épp nem utcakövekkel és Molotov-koktélokkal jöttek, hanem babakocsikkal és csecsemőkkel, senkinek nem jutott eszébe félni tőlük. Nem kezdtek bolsilibsizésbe, komcsinácizásba, egymás anyázásába. Sőt, mást se anyáztak Se a bírókat, se a kormányt. Azt kérték, engedjék szabadon a bábájukat.

A kegyelmi kérvény szövege alázatos. Ha szépemlékű SP elnök úr aláírta volna, mindent megbocsátok neki. Nem tette. Most újra próbálkoznak, újabb petíciót szerkesztettek, elküldik Kövér Lászlónak. Félek. Az a bajusz nem sok jót ígér. Istenem, add, hogy ne legyen igazam! Akármennyire szépítjük, ez azért még mindig macsó ország. (Itt a faluban látom, mennyire.) A nők kevesebbet keresnek ugyanazért a munkáért, és nehezebben találnak állást. Sok helyen még mindig luxus, ha egy férfi segít a házimunkában, vagy képes ellenni a saját gyerekeivel, és még mindig többet engedhet meg magának egy férfi, mint egy nő. Hiába tudnánk köztársasági elnöknek alkalmas nőket jelölni, sok férfi papucs alatt érezné magát, ha megválasztanánk valakit közülük. (Istenem, add, hogy ne legyen...) Például Geréb Ágnest. Pedig ha valaki, ő alkalmas volna rá, mert nem elválaszt, hanem összeköt, mert vannak elvei és hivatása, mert nem megalkuvó, mert látott életet és halált, amelyek fölötte állnak a pillanatnyi érdekeknek. Mert nem a pozíciók érdeklik, szülész-nőgyógyász szakorvosból hagyta magát lefokozni szülésznővé, hogy tovább segíthessen az anyáknak. Aki fúj rá, boszorkánynak és sarlatánnak tartja, megenyhülne iránta, ha egy magasabb szintű bíróság és az orvostársadalom rehabilitálná, ahogy Semmelweis Ignác ma már az anyák megmentője néven ismert.

Erre várok, tedd meg, édes hazám.