Az első watsu
Egy órán keresztül csukott szemmel feküdni 36 fokos vízben valakinek a karján, aki mozgat, tekerget, húzgál, lazít, és közben folyamatosan tartja a fejemet, hogy ne menjen víz az orromba. Ez a valaki Zoli, aki megnyugtat, hogy teljes biztonságban leszek, ne nyissam ki a szemem, megmutatja, milyen, amikor az ember eldobja az agyát, és relaxált állapotban önmagával találkozik. Persze – gondoltam, majd pont én fogom eldobni az agyam, arról vagyok híres. Azért számítottam arra is, az élmény az anyaméhben megéltekhez hasonlít majd, ott meg ki tudja, mi történt velem annak idején.
A testi lazítás nekem nagyon könnyű, a nyújtás – mint minden gerincbetegnek – jólesik, a siatsuval (víz nélkül) már találkoztam, nyomópontos masszázs, erős de kellemes, a víz alatt hallom az áramlást és Zoli szívdobogását – a kettő együtt igazi drum and base, belemerülök. Még hogy eldobom az agyam! A tudatom – mint mindig – kristálytiszta. Gondolatok jönnek-mennek, ahogy egy relaxációban szoktak.
Talán félidőben ér Zoli az arcomhoz, hirtelen azt veszem észre, hogy szörnyű pánik ömlik el rajtam, hiperventilálok, és nagyon kicsi választ el attól, hogy felpattanjon a szemem, kiugorjak a vízből, és kirohanjak a világból. Most halok meg! Megígértem, hogy nem nyitom ki a szemem, kapkodom a levegőt, pedig amióta tudom, mit kell hiperventilálós pánikrohamban csinálni, azóta nem is volt, 1999 óta nem.
Nem is érzem, mi történik, kapaszkodom, Zoli azt ígérte, biztonságban leszek, biztos látott ő már ilyet, és egy részem kíváncsi, mi van a pánikrohamon túl, mi van, ha nem próbálom magamba fojtani. Visszalassul a légzésem, és a pánikrohamon túl nyugalom van, és „minden rendben” – érzet. Erő, amit nem ismertem korábban. Én vagyok, önmagammal, túl minden szorongáson. A kezelés végén Zoli mosolyog: ezzel lesz még dolgod, és biztos vagyok benne, hogy lesz, de már akarom is: szembenézni a rettegésemmel, eldobni az agyam, ellazulni, hallgatni a drum and base-t, biztonságban lenni a vízben. Sajnos heti egynél gyakrabban nem lehet, túl erős. Várom.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.