2012. november 30. 13:47 - kjá

Elveszett

Jó, jó, igen, tényleg igaz, hogy elvesztettem a blog.hu-hoz tartozó jelszavam, de még igazabb, hogy nem is kerestem, nem akartam, nem tudtam írni, mit is írhattam volna azon túl, ami VAN, mi mást, ami lényegtelen, ahhoz képest, ami meghatározza a napjaimat?
Mi vállalható nyilvánosság előtt a verseken túl mindebből? Nekem a blog nem az internetes anonimitás, hanem a névvel vállalt önazonosság. Nehéz ez: kit védek és kit védjek? Magamat vagy azokat, akikről még szó van ezekben a bejegyzésekben? Nem érdekel most semmi, sem közélet, sem művészet a saját túlélésemhez képest.
Lehet, kell, szabad erről beszélni?  Írónak lenni jelenti-e ezt is: póznára tűzött roncsautónak lenni, megmutatni magam, a sérüléseket, felhívni a figyelmet a veszélyes útszakaszra? A fenébe, mindez hozzátartozik? Hazugság-e az elhallgatás?

Most úgy gondolom, hogy amit írok, mások számára akkor és azért tud érvényes lenni, mert olyat írok le, amit ismer, átél, átérez. Ez is olyan most, ez a gyász.
Anya halála után a gyásznaplóm kikerült erről az oldalról, sokaknak segített, talán a gyászversek is, miért ne lenne ez a gyász ugyanúgy már önmagában attól értelmes, hogy másnak erőt ad a szenvedésben?

A gyászévnek lassan felénél járok. Kicsit visszatekintés, kicsit előrehaladás. Kívánjatok hát jó utat nekem.

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kissjuditagnes.blog.hu/api/trackback/id/tr854925745

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

egy nagyi 2012.12.02. 22:22:15

Juditka!

A milyenek legyünk egymásnak? írásodhoz kapcsolódva: minden férfi az anyaölet keresi, és minden nő az apjához viszonyítja a férfit. És, ha van szavunk egy házasságban kimondani mindent, egymás szemébe nézve,akkor nem számít hány gyerek van. A pénz pedig nem lehet mérce, mert azt együtt meg lehet szerezni és együtt el is lehet veszíteni.

cov 2012.12.22. 20:19:49

nekem nagy biztatás volt a mexikói magyar diák - akik hazajöttek - hozzáállása, magyarsága, magyarul tudása, szóval talán ma kimenni, kint szocializálódni inkább hasonlít az elvált szülők gyerekének jobb szocializációjára, hisz több apuka több nagymama, nagy család lesz körülötte, és ez. nem ússzuk meg. amit nem beszéltünk ki, nem beszéltünk át, amíg nem értünk egyet alapvető emberi-emberbaráti, szociális-szolidaritási kérdésekben addig az itthon maradtak szocializálódása semmirevaló marad, addig mindig ugyanarra a szar választásra és ramattyá poshadó kormányzásra ébredünk, és a karácsonyi béke a bejglivel együtt szárad el és penészedik ki(meg).

Kiss István Béla 2013.08.18. 15:47:36

@cov: Vajon minden választás szar választás, minden kormányzás ramattyá poshadó, vagy van különbség, van kisebbik rossz? És ha igen, kinek melyik az, és miért?

cov 2013.08.18. 20:22:57

@Kiss István Béla: köszi a válaszodat! szerintem a kisebbik rossz egy lefelé tartó spirál. egészen más lenne egy legkisebb közös többszörös, ha már a minimumhoz közelítésben gondolkodunk. gondolom.