Márc. 24. 

A délelőtti próba meglepően jól ment a próbateremben. A színpadi valójában csak technikai próba volt: két órát kaptunk beállni díszlettel, jelmezzel, fényekkel. Úgy tűnt, rengeteg az instrukció, egy nap alatt megjegyezhetetlen. Az egész előadás mint a homokmandala rengeteg munkát és előkészületet igényel, aztán nyoma sem marad háromnegyed óra múlva. Talán ez a legszebb benne.

A csapat utána visszament a próbaterembe összemondogatni a szöveget, én a gőzfürdőbe kiáztatni az agyamat. Már ami maradt belőle.

A díszelőadást együtt néztünk, a három szerző. Szerintem a mi előadásunk lett a legjobb, nem véletlenül kapta meg Yvette a legjobb rendező, és két színész a csapatból a legjobb férfi és női színész díját. 
Ami az írói díjat illeti: működött a papírforma, amire számítottam, és aminek örültem is. Háy nem tud rossz darabot írni. Gondoltam megtanítom még az este a fogadás után, de nem lehetett róla leszedni a médiamunkásokat.

Mindent összevetve azt mondom, ide máskor is jövök, ha hívnak. Imádom a színházcsinálást, most már nem félek, mert tudom, hogy képes vagyok gyorsan, egy éjszaka alatt is dolgozni. Rengeteg jó embert ismertem meg, és azért írtam egy használható szöveget is, ami vállalható, ami miatt nem kell szégyenkeznem.