Először csak nem mondtam neveket. Aztán meg is változtattam őket. Aztán még a történetet is más irányba csavartam kissé, hogy senki és semmi ne legyen egyértelműen felismerhető. Így lesz a naplóból fikciós irodalom. Most lehet, hogy nem szabad több bejegyzést tennem, állítólag bántóan kiteregetem a magánéletemet, illetve amíg nem magányélet, addig többes számot kell használnom. Pedig próbáltam lavírozni az őszinteség és a kitálalás között, és azt hittem, sikerrel. Azt hittem, nincs ebben ízléstelenség. Próbáltam nem elsősorban a történetekről, hanem a történetekre való rekcióimról vagy érzelmeimről írni. Ha zavar valakit, nem olvassa, rendben. De ha belekerül, talán joggal zavarja, hogy mások olvassák. Viszont mit csinál akkor, ha irodalomba olvasztva ismer magára? Mire van joga az embernek, ha blogot ír, mire van, ha regényt? Én eddig minden megírandó történetet eltávolítottam kicsit, persze akinek köze van hozzá, úgyis ráismer. És ezt elégnek és tisztességesnek éreztem.

Mi legyen a bloggal? Lehet azt mondani, hogy írjak inkább naplót az asztalfióknak, miért nem elég az nekem Persze, olykor írok azt is, de egész más, sokkal fegyelmezettebb és összeszedettebb dolog úgy fogalmazni és gondolni át mindent, hogy igen, átlátszó vagyok, merek az lenni, ezt mindenki tudhatja rólam. Amíg csak rólam van szó. De sosem csak rólam van szó, amíg el nem megyek remetének. Mostanában kellett a fegyelem és az őszinteség együtt. Most akkor ez mások magánéletének a kiteregetése? Vagy csak az enyém? Ha fotókat rakok fel egy honlapra, amin emberek vannak, az az ő megélt pillanataik kiteregetése? Vagy mindegyik előtt engedélyt kell kérni attól, akit ábrázol, hogy nyilvánosság elé kerülhessen a képe? vagy az más? Ott pillanatok vannak, és nincsenek összefüggések?

Azt hiszem, egy darabig hallgatnom kell, míg nem találok megoldást. Vagy azt, hogy nincs több bejegyzés. Vagy azt, hogy egy történetet kezdek mesélni valakiről, aki egy picit hasonlít rám :), legyen az egész fikció. Vagy azt, hogy minden marad a régiben, és aki kapcsolatba kerül velem, az retteghet, hogy tollhegyre tűzöm az életét. Persze, jókor jut eszembe, fél év után, hogy milyen következményei lehetnek a naplóírásnak, nem tudtam volna előtte átgondolni? Nem tudtam előtte átgondolni. :(