Annyira készültem, hogy ma korán fekszem le, holnap reggel németóra, aztán tévéfelvétel, aztán még ki tudja, mi, erre másfél órája csak forgolódom, és nem tudok elaludni. Szerencsére ez nagyon ritka nálam, általában akkor jön elő, ha reggel korán kell kelnem, meg ha este fontos, sőt életbevágó dolgokról cserélek eszmét. Mindig megfogadom, hogy ilyet nem teszek. Pedig elvben tudom, hogy kell elaludni: ha rohangálnak a gondolataim, úgy kell bánnom velük, mint Lédával, még messzebbre zavarni, hadd fusson. Hagyni kell, hogy a gondolatok kavarogjanak, aztán szépen átkavarogják magukat álomba. Nemsokára újra megpróbálom. De a forgolódás, éhes vagyok, szomjas vagyok, pisilnem kell... mint a kisgyerek, aki mindent kitalál, hogy ne hagyják egyedül.

Tegnap is, ma is voltam Lédánál. Tegnap szakadt az eső, Léda lila ló lett. Ha nagyon megázik, tényleg lila lesz a szőre. Ma jobb idő volt, Gyula is jött órát tartani, fel is ültem, le se estem, de még mindig nem tudom elképzelni, mitől nem fogok, ha egyszer Léda ügetni kezd. És megint nagyon sokat szeretnék kinn lenni nála. Úgy látszik, jön a tavasz. Ma tényleg kisütött a nap, és egy pillanatra úgy tűnt, véget ért a tél. De én itthon gubbasztottam, és próbáltam a cseh dalszövegek végére járni. De egyelőre én járom a végét. Nagy kásahegy. Nem baj, egyszer úgyis megeszem!

Valaki felrakott a honlapomra egy linket, valaki blogol, és mindenféle írótársakról is véleményt közöl illetve kér. Rólam a következőt írta, lehet, hogy nem pontos az idézet, de én többet a közelébe nem merek menni annak az oldalnak. "a kortárs nőlíra legújabb divatsikolya..." A skatulya, amitől a legjobban félek. Aztán a búcsúlevél-rapet emlegeti, ami most, a harmadik kötetben jelenik meg, ha lesz olyan, és hozzá az első kötet egyik recenziójából idéz, ezzel: "kritika alél". Azt hiszem, ennél jobban csak komoly erőfeszítéssel lehetne alázni. Ráadásul idén nem lesz verseskötet, ha gyorsan nem szerzek kiadót. A noran nem alexandrás többé, ergo nincs pénz. És ha nincs pénz, nincs kötet. Én meg hűséges akartam lenni, szeptember óta ott dekkol a kézirat, meg se mutattam másnak, most meg bajban vagyok. Szeretném, ha idén megjelenne az Üdvtörténeti lexikon, mert már kezdek túllenni rajta, jövőre meg prózát szeretnék, szóval kérek szépen egy kiadót, de nem ám akármilyet, mert finnyás vagyok. "Nem adom a könyvemet aranyhintó nélkül, abba pedig hat ló legyen, mint a hatnak aranyfarka leee-gyen." Jó éjszakát, lehet, hogy álomba énekeltem magam...