2009. december 12. 19:21 - kjá

pár tizeddel emelkedő szabadságfok

Tegnap életemben először egyedül mentem ki autóval a lovardába. Előtte alig aludtam éjjel, és ha egy-egy pillanatra mégis álomba zuhantam, akkor is vezettem. Tudtam, hogy meg kell próbálnom, és épen, egészben (az autóval együtt) vissza is értem. Hihetetlen szabadságélmény volt. Végre független vagyok, akkor megyek ki a lovacskámhoz, amikor akarok, nem függök se attól, hogy ki jön, se vonathoz, buszhoz nem kell rohannom. Ennek ellenére éjszaka a városban halálfélelmem volt, és Árpádnak, a kedvesemnek többször bele is kellett nyúlnia a kormányzásba. Azért nem ő vezetett, mert ivott, én meg lehet, hogy többet soha, annyira nem bírom. A másik nagy eredmény, hogy gyógyszer nélkül csináltam végig ebben a hónapban a vérzésemet. Azt hiszem, 18 éve nem volt erre példa. Most elhatároztam, hogy legfeljebb ordítok meg fetrengek, de kibírom. Csak másfél napig fájt, és csak egy éjszaka nem tudtam aludni. Utána viszont rettentő büszke voltam magamra. Azt hiszem, ennek ellenére nem fogom azt mondani a fogorvosnak, hogy hagyja csak azt az injekciót, kibírom. Azért ebben a tűrésben is rejlett valami szabadság. Még az lesz az igazi, ha tényleg eljutok felsőfokra németből. Akkor már csak az angolt kell "felkefélni", és úgy érezhetem, enyém a világ. Vagy legalábbis Európa.

Egyre jobban tetszik a darab, amit a színjátszóimmal csinálunk, pedig egy pillanatnyi ötletből kezdük összeimprovizálni a szövegeket. Most már mindenki egyre inkább a sajátjának érzi, és a társulat is kezd összeállni. Élvezem megint ezt a fajta színházcsinálást. Még a Mozgó Világ karácsonyi bulijáról is elkéstem miatta, pedig minden évben elmegyek, sütkérezek kicsit a sok szeretetben, amit ott kapok. Remélem, nem vesztem el a bizalmukat. Tegnap gyönyörű levelet kaptam egy szerzőtárstól (társnőtől), aki azt írja, hogy most már bennem is bízik, mint költőben, a legnagyobbak mellett. Én meg nem írok hónapok óta. Nem is tudom, félek-e vagy szégyellem magam.

A lovam ma nem akart odajönni hozzám. Látta, hogy hívom, gondolkozott, aztán elrohant. Nagyon meg voltam bántva.

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kissjuditagnes.blog.hu/api/trackback/id/tr351592967

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Pelikan 2009.12.12. 22:43:24

Juca,
Gratulalok a vezeteshez, en is tavaly ota vezetek csak es tenyleg nagy eredmeny minden lepes, az ejszakai vezetes meg egy total mas tema... UGYES VAGY!!!

egy nagyi 2009.12.12. 23:04:44

Juditka!
Jólesik olvasni, hogy sikerélmény a vezetés.Ha így
könnyebben kijutsz a lovardába akkor a gyakoribb ta-
lálkozás segítheti a lovacskáddal való kapcsolatot.
Szükséged van bizonyára feltöltődésre az íráshoz s
persze Szabó Magdát idézve:a kegyelmi pillanatra.
Ami sok élmény s gondolkodás után biztosan elér.
A formát meg magas szinten tudod.Ami pedig a biológiai problémádat illeti, ha egyszer egy szereplődről írtad volna egy regényben nem lett
volna ilyen furcsa számomra.

cov 2009.12.14. 13:07:55

a felsőfok egy jele: akkor csinálni. ínyenc csemege:)
süti beállítások módosítása