Hétvége, Fringe, mint tavaly meg tavalyelőtt. De most csak nézőként-hallgatóként. Nem gondoltam, hogy ilyen rossz érzés lesz, hogy idén nem játszunk. Hol van a Keleti Átjáró? Rá se bírok nézni az oboámra, amióta nincsenek próbáink. Talán Lacival lesz valami folytatás. Hiányzik a zene, Dávid nyúz, hogy csináljam. Ahogy nyúzott, hogy vegyek lovat. "Bele kell téged lökdösni a saját életedbe" - mondta.
Lédát nem bántam meg, most nagyon aranyos. Még nem fogad szót teljesen, de mintha már tudná, hogy tőlem nem kell rosszra számítania. Be kellett zárnom a boxba, ki volt akadva rendesen, de amikor odamentem, hogy kiengedjem karámba, türelmesen várt, míg felrakom rá a kötőféket. Szerintem tudta, hogy jót akarok. Lovacska. Úgy szeretem. De még olyan messze van, hogy a hátára engedjen, és hiányzik a lovaglás.





Na jó, a lovam nem Atlasz, nem tartja a hátával a földet, hanem hempereg. Felfordult egy kicsit. De így is aranyos, főleg behunyt szemmel.