A barátok néha eltűnnek. Ha előre bejelentik, talán jobb, talán fájdalmasabb. De ha egy ellenkező nemű haver/pajtás/cimbora/barát bejelenti, hogy azért nem fog velem töbé találkozni, mert barátnője lett, én meg akartam tőle valamit, akkor a szomorúság mellett a harag is elönt. Utálom, ha egy pasi megjátssza az erény szobrát, melyet erkölcstelenségem kíván lerombolni. Ha azt hiszi, hogy ágyba akarok vele bújni, hát lehet próbálkozni, aztán nézze meg, mit kap. Vagy maradjon haver/barát/pajtás, én nem fogom megerőszakolni. Így végzett velem 2002-ben R, hogy aztán pár héttel ezelőtt felhívjon, hogy találkozni szeretne velem. Gyanús volt, rá is kérdeztem, mit csinál, és mit ad Isten, valami MLM-rendszerbe ártotta magát. Rögtön mondtam is neki, hogy kevés dolgot utálok jobban annál, mint mikor rég ottköpött barátokat vakar elő valaki a süllyesztőből, hogy üzletet csináljon velük, és engem felejtsen el. Erősködött, hogy nem erről van szó, látni akar, és szeretné megnézni a felújított lakást. Még egy gyanú férkőzött ártatlan szívembe, de nem mondtam nemet, ha egyszer kíváncsi a szép kecóra, hát legyen.

Hétfő délután jött, öltönyben-nyakkendőben, borral kínáltam, leült a kanapéra és mesélt a feleségéről, a másfél éves kisgyerekről, a szerelemről (kész romantika) meg a lagziról (hétországra szóló). Megkérdezte, leveheti-e a nyakkendőjét, levehette. Egyre közelebb ült, én már a kanapé szélén, dicsért, hogy jól nézek ki, megköszöntem, aztán elkezdett simogatni. Rászóltam, folytatta. Akkor megkérdeztem, mi baja a házasságával. Na mi lenne? A nő a szülés óta nem fekszik le vele. Átmentem tanácsadóba. Ez se volt elég. Szégyelltem magam, hogy 2002 óta olyannak tart, akihez fel lehet ugrani egy kóbor numerára, és ő nem szégyelli magát még akkor sem, mikor ezt az orra alá dörgölöm. Bocsánatot kért, mennyire bánja, hogy így bánt velem, találkozzunk máskor is, satöbbi, satöbbi, olyan kínban éreztem magam, mint rég nem. És nem dobtam ki. Pedig még zsidózni is kezdett, az meg nekem nagyon rosszul esik. Még egy órát csevegtünk.  Nem tudtam, melyikünknek a megalázóbb. És utáltam, hogy utálom a helyzetet, de nem mutatok ajtót, maradok kedves, birka, nem rúg, nem harap. Valahogy nem éreztem győztesnek magam.