Amikor elolvastam, hogy így aposztrofálnak, nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek. Hogy inkább meghatódjak a "törékeny" jelzőn, vagy megsértődjek a "középkorú"-n. Az biztos, hogy most a hetekig tartó nemevés után falásrohamai vannak, volnának, ha nem szabnék gátat nekik, mert a "törékeny"-t könnyen elveszthetem, a "középkorú" helyett viszont már csak a "vén" jöhet.

Ma együtt voltunk moziban Judit barátnőmmel meg az unokatesómmal, magányos szívek klubja, megnéztük az Egyedül nem megy című nagyon romantikus franciát Audrey Tautou-val, ahol a végén minden jóra fordul, még aki meghal, az is szépen megy el. Istenem, francia filmet szeretnék az életemből! Nem pedig itthon ülni munkaképtelenül, nézni a tévét, rutinszerűen bőgni (a most olvasott Ulickaja-regényben van egy figura, aki azért kezdi sminkelni magát, mert ha észrevétlenül sírva fakad, azonnal megérzi, mert csípni kezdi a szemét a festék. Sajnos az enyémet nem, kipróbáltam, és csak fekete csíkok lettek az arcomon: szomorú bohóc.) Ha lenne erőm, azért imádkoznék, hogy legyen vége ennek az időszaknak, de ne azért, hogy egy rosszabb jöjjön!

Ma levélben kaptam egyfajta kommentet valamelyik bejegyzésemre, azt hiszem, itt a helye: "Néha azt hiszem, a férfiak kötődni képtelenek, a nők meg egyedül létezni és nem kötődni." Nos, az evolúció-biológia hajlamos ezt az állítást hangoztatni szaporodási magatartások miatt, én azonban egy másik apsketust is felvetnék. Ez pedig nem a nemek menti törésvonal, hanem a szép-ronda ellentétpár. A szépek képesek válogatni a potenciális párok között, ezért kevéssé "éri meg" nekik kötődni, míg a rondák a kötődést egyfajta "biztosítékként" használják. Noha a megjegyzés önironikus volt, készségesen magamra vettem: akkor most ronda is vagyok? Nem tudom, az lenne-e a jobb, vagy A szorongás alapformái című könyv tipológiája, miszerint a négy alaptípus, a skizoid, a depresszív, a kényszeres és a hisztériás nem egyformán kötődik. A skizoid egyáltalán nem, a kényszeres biztonságot keres, a hisztériás öntörvényű, a depresszívvel meg bármit meg lehet csinálni. Na, ez vagyok én. Vagy tényleg simán ronda, aki nem válogathat? Erről egy neves pályatárs kioktatása jut eszembe, aki egyszer húsz percet át adta elő, hogy a (hozzám hasonló) alfa-nőstényeknek 36 éves korukra csuknak-söpörnek, és mivel megszokták, hogy eddig válogattak az alfa-hímekben, nem bírják elfogadni, hogy mostantól be kell érniük a gyengébb felhozatallal, míg az alfa-hím akár 80 éves koráig is alfa-hím maradhat, ha rendelkezik a három p (pénz, presztízs, pozíció) valamelyikével... Azt hiszem, akkor ki kéne használni ezt az egy jó évet...