Most már publikus, mert tegnap átadták a Déry-díjat. Hivatalosan úgy hívják, Déry Tibor Jutalom. Jutalomfalat. Már tudom egy ideje, csak nem volt szabad mondani, és majd' felrobbantam, nekem nehéz titkot tartani. Nagyon örülök, mert olyan emberektől (Réz, Lator, Závada) és olyan emberek mellett (pl. Géher István, Ferdinándy György) kaptam, hogy tényleg lehet vele dicsekedni.

Ma még a nap is süt, németóra után megyek sétálni. Kéne gesztenyét szedni, mint kicsi koromban, bár már biztos nem csinálnék belőle gesztenyekisfiút vagy gesztenyekislányt. Ha lesz gyerekem, vajon lesz türelmem vele gesztenyebabát csinálni?

Nekem ez az élet való, arra emlékeztet, mint mikor egyetemista voltam. Nyelvtanulás, amit nagyon élvezek, táncórák, néha megírok egy-két dolgot, zenélek, találkozom a barátokkal, olvasok, szalad a lakás, ha van pénzem, veszek dolgokat, ha nincs, nem veszek, ha van kedvem, elutazom, ha van, hazajövök. Még tovább dicsekedtem. Pfujj. Jön még kutyára dér!