Háborúból jönnek. Nők, gyerekek és idősek, és férfiak is, akik nem akartak harcolni. Mindenki segít nekik. A közmédiában arról beszélnek, hogyan tudjuk támogatni őket. Ott vannak a magánemberek, a civil szervezetek, és a kormány (ha tevőlegesen nem is vesz részt, azt mondják), azt kommunikálja, hogy aki itt akar letelepedni, annak lesz lakhatása és munkája.

Hét évvel ezelőtt háborúból jöttek. Nők, gyerekek és idősek, és férfiak is, akik nem akartak harcolni. Csak a magánemberek és a civilek segítettek nekik, a közmédia azt harsogta, hogy elveszik a munkánkat, megerőszakolják a nőket, nem is menekültek, hanem gazdasági migránsok, itt ugyan nem maradnak.

A mini(szter)elnök azt mondta, aki nem tudja, mi a különbség a távoli, muszlim országból érkezettek és az Ukrajnából jövők közül, az semmit nem ért a nemzetközi politikához. Hát én tényleg semmit nem értek. Főleg a különbségtételt nem.
Háború van Ukrajnában? Igen. Háború volt Szíriában. Igen. A szírek nem álltak meg a szomszéd országban, hanem tovább utaztak? Egy részük igen. És az ukránok? Egy részük igen. A szegényebb ország felől a gazdagabb felé mentek? Igen. A szíriaiakat hogyan fogadta a kormány? Uszító plakátokkal és drótkerítéssel. Az ukrajnaiakat? Segítő szándékkal (bár a valódi segítségnyújtást, a szállást, utaztatást, étkeztetés azért nagyvonalúan meghagyja a civileknek és a helyi önkormányzatoknak).
Kell félni attól, hogy az ukránok elveszik a munkánkat? Nem, dehogy! Bántják a családunkat? Ugyan! Háborog valaki menekült férfiakat látva, hogy a gyávák nem maradtak otthon megvédeni a hazát? Szó sincs róla.
Miért kapták a szírek ezeket a vádakat? Mert muszlimok? Mert sötétebb a bőrük? Mi más a különbség? Ha csak annyi a bűnük, hogy nem álltak meg az első országban, ahol nincs háború, akkor úgy kéne bánni Szlovákián, Románián és Magyarországon kívül minden más országban a menekültekkel, ahogy Magyarország bánt velük 2015-ben?

Azok az emberek, akik akkor hangosan migránsoztak, most rohannak ennivalót és tisztálkodószert adományozni. Helyes. Tegyék. Nem értek a nemzetközi politikához. Csak azt tudom, hogy akkor is menekülő családokat láttam, és most is. Akkor is a háború üldözte el őket otthonról, most is. És a mostaniak fényében még jobban mardos a szekunder szégyen a hét évvel ezelőtt történtekért.

Ezt csak mementóként.

https://kissjuditagnes.blog.hu/2015/08/28/haborus_777