2022. november 10. 09:47 - kjá

Vissza nem dobott vers

Volt néhány posztom visszadobott versekről. Most ezt meg se próbáltam folyóiratba küldeni, senkit nem akarok olyan helyzetbe hozni, hogy...
Pedig csinos középkori balladaforma, a Villoné.

Gyászballada a régi fiúkról

Mi lett belőlük? A múlt ezredvégi
vagány srácokból, akikért rajongtam
gimiben? Dacosan néznek a régi
fotókról, néznék vissza meghatottan,
ha csak pocakos, kopaszodó bácsik
lennének, kiket nem torzít siker.
Nemcsak a test, a jellem jobban vásik –
Fiúk, a glória így transit el.

Tomi csinos volt, mint egy filmszínész,
folyton követtük a tekintetünkkel.
Hogy a külső mögött nem rejlik ész,
az akkortájt még senkinek se tűnt fel.
Most meghízott, képe püffedt a drogtól,
s ha olyat mond, mit maga sem hisz el,
megtűrik, franc tudja, miféle okból –
Fiúk, a glória így transit el.

Laci, aki inkább csúnyácska volt
azzal a lelógó harcsabajusszal,
tettekről ismertük, ritkán papolt
(reggel jártunk ugyanazzal a busszal),
házmester lett és éjszakai portás.
Tilt, büntet, feljelentget, megfigyel.
Ősz bajsza borbélyok kezétől formás –
Fiúk, a glória így transit el.

Vikó hadart. Borzas volt, lázadó,
felnéztünk rá termete ellenére.
Őszinte volt, a múltja megható,
ha bíznunk kellett benne: hát miért ne?
Most ékesen szól, borotvált az arca,
hasa hordója van harminc liter.
Hamis a békéje, hazug a harca –
Fiúk a glória így transit el.

A hatalomtól egybenő a nyakkal
a fej – az tart meg mégsem adni fel,
a lélek bár szeméten, megrohadtan –
Herceg, a glória így transit el.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kissjuditagnes.blog.hu/api/trackback/id/tr317974958

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása