Tegnap jó napom volt (a mai ugyanilyen váratlanul megint nyögvenyelős), szép idő és hosszú séta. Miután Gyuri, a főnököm végre elmagyarázta, mi ez a pénzügyi válság, de olyan aranyos volt, mert azt is elmondta, mit talált ki, és mit fog tenni ellene, sétáltam a belvárosban. Először elszörnyedtem, milyen koszos, szürke és szomorú Pest, az emberek feszültek, türelmetlenek és mosolytalanok. Aztán elkezdtem szép dolgokat találni: egy átjáróházat, amit nem ismertem, szép boltokat, hangulatos kis éttermet és közel hozzá lepukkant talponállót. A Gödörnél sokan ültek és olvastak a padokon, igyekeztem kilesni, ki mit olvas: egy nő a Bibliát, más bulvárlapot, szépirodalmat vagy a határidőnaplóját. Hirtelen szépnek láttam mindent, és az emberek mosolyogni kezdtek. Néztem a helyeket, amiket meg kell mutatnom Dávidnak: kiállítást és éttermet, és mentem a Ferenciek terétől az Oktogonig, aztán a Ferenc körútig. Nem olyan hosszú út, de nagyon elfáradtam, mire a Leövey gimihez értem, ahol volt kolléganőmmel, Ildivel találkoztam. Vele is sétáltam még egy keveset, és tudtam, most már jártam annyit, hogy tudjak írni. Egyre tisztább az összefüggés a mozgás és az írás között. Az írás meg egyre nagyobb feladat. Talán mert akor is küzdök vele, amikor nem jön könnyen. Talán mert olyan dolgokat akarok megírni, amik közben is kínlódást okoznak. Annyira belejöttem, hogy el is késtem kontaktról.

A kontakt miatt nemegyszer bajba kerültem. A katolikus suliban felháborodtak, hogy ilyesmit csinálok a gyerekekkel, hát itt egymáshoz kell érni, és abból szexuális vágyak lehetnek. Dávid is csak úgy kérdezi: mikor mégy kontakt-szexelni? Elképesztő hülyeség, de ezt az ember csak akkor érti meg, ha csinálja. Már másodszor mentem erotikus hangulatbn kontaktra, és mire vége volt az órának, teljesen lecsillapodtam. Mert a szex az agyban van, és maga az érintés, ha az agy teljesen másutt van és másra koncentrál, nem hoz izgalomba. Inkább van benne valami végtelen szabadság, hogy eltűnnek a nemi szerepek, legfeljebb másfajta energiát érzek, ha egy férfival kerülök össze, mintha nővel. Kicsit olyan érzés, mint kisgyerekként hancúrozni, amikor még nincsenek tabuk és szabályok.

Már csak azt nem tudom, mitől függ, hogy egy nap tele vagyok bizakodással, másnap meg újra összeomlik a kártyavár.