2008. december 25. 13:53 - kjá

Karácsonyidő

Pár napja volt egy érdekes álmom. Egyszerre két férfiba voltam szerelmes, ők is belém. Mindketten valami bűnt követtek el, az egyik valami betyárféle volt, a másiknak talán bűntársa is voltam, az valami pénz körüli dolog volt, de ő vitte el a balhét. Mindenesetre mindkettőjüket halálra ítélték, és kivégezték. Az egyiket méreggel, a betyárfajtának meg átszúrták a fejét. De mindkét kivégzés hevenyészett volt, egyikük se halt meg rögtön. Az egyik félig aludt, félig haldoklott, a másik erősen vérzett, a fejtetőtől szúrták át, a szájpadlásán dőlt a vér, és mindketten az ölemben haldokoltak. Nem tudtam, hogy helyezkedjek, hogy mindketten az ölembe tudják hajtani a fejüket. Próbáltam törökülésben ülni, hogy ketten a két combomon fekhessenek, aztán széttárt karra hanyatt feküdni, hogy mindketten a vállamra hajthassák a fejüket.

Dávid szerint arról szól az álom, hogy még akkor sem tudok dönteni két férfi közt, mikor már határhelyzet van, szerintem az álmok ennél bonyolultabbak, Jung szerint pl. minden álomban megjelenő figura én vagyok, mindenesetre az volt a furcsa az egészben, hogy nem volt félelmetes vagy nyomasztó. Csak a feladat volt meg, hogy mindkét haldoklónak teret adjak a testemen.

Több, mint tíz napja kínlódtam ezzel a nem helyénvaló vérzéssel, gondolkodtam, mit jelenthet, talán ez is a megfoganás elleni tiltakozás. Közben meg folyton azon kapom magam, hogy azt nézem, a kisszobába beférne-e egy gyerekágy, és fel lehet-e rakni olyan magasra, hogy ne kelljen hajolnom, ha kiveszem a gyereket. A derekam kiválóan bírja a tornát, a lovaglást, csak egyet nem, a porszívózást, a karácsonyi takarítástól kikészült.

Ha egy nő úgy érzi, eleget kell tennie azon kötelességének, hogy gyereket szüljön, nagyon sok csillagnak kell együttállnia. Kell anyagi biztonság, kell jó orvos, kell segítőkész család, egy olyan férfi, aki annyira szeret, hogy nem vagyok féltékeny már előre a meg se fogant gyerekemre (főleg ha lány!), akiben annyira megbízom, hogy tudom, hogy szeret és támogat minden körülmények között, kell lelkinyugalom és felkészültség, egy pszichológus, aki végigkísér, egy egész team, akiknek mindig van jó tanácsuk... Ha egy nő egyszerűen csak gyereket akar, akkor kell egy darab egészséges hímivarsejt és kész.

Múlt héten temetésen voltunk, odajött Dávid egyik rokona, hogy ő drukkol nekem. Kérdeztem, miért. Ő úgy tudja, hogy nagyon sok versem szól arról, hogy szeretnék mihamarabb anya lenni, és ő imádkozik azért, hogy így legyen. Úgy megrémültem, hogy a számat se tudtam eltátani, csak hátráltam, és magamban mondogattam: nana! na ne! És hasonló értelmes dolgokat. Segítség!

Tegnapelőtt itt voltak Dávid féltestvérei. Most, hogy az édesanyjuk is meghalt, egész magukra maradtak, és egy tizenéves fiú (pláne kettő) nehéz eset, ha gyászról és lelkizésről van szó. Próbáltam beszélgetni, nem kötődnek még hozzám, és nem is nagyon tehetek semmit, csak igyekszem felületeket adni (mint a kontakt improvizációban), hogy megtámaszkodhassanak, súlyt adhassanak, ha akarnak. Nem lehet erőszakosnak lenni, csak lehetőséget teremteni. De ezt olyan feszült figyelemmel tettem, hogy egész belefáradtam,

Lovazni is kivittük őket, felültek, én játszottam Lédával, és teljes kétségbeesésemre egyszer rámfarolt, amit még sosem tett, ez a legdurvább fenyegetés, és nem tudom, jól reagáltam-e rá. Mindenesetre innen látszik, hogy nem fogadott el főnökének, ezért még meg kell harcolnom...

A Karácsony éneklős volt otthon, mint mindig, csak a nagy csoda-érzet, ami gyerekkoromban volt, nincs már sehol. Öröm az együttlétnek, az igen. Meg egymásnak. Sokat kéne beszélgetnem tesómmal, mert ő olyan szépeket mond a halál utáni életről, hogy olyankor nem is félek. Dávid olyanokat mond, hogy nagyon. Valószínűleg halálomig ezzel fogok foglalkozni. Éljen!

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kissjuditagnes.blog.hu/api/trackback/id/tr37841193

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ebadta 2008.12.25. 23:46:08

Én is szoktam zöldségeket álmodni, de az soha nem jutott az eszembe, hogy meg kellene őket fejteni és még zöld alapon zöld betűkkel sem írnék róluk.

kjá 2008.12.26. 00:14:04

ó, igen, néha elfelejtem kifehéríteni a betűket, köszi a figyelmeztetést. az álmokkal érdemes foglalkozni, "az álom mese önmagunkról önmagunknak". néha a legnagyobb zöldségben van a legnagyobb világosság, csak ki kell jelölni... mint a szövegemet... :)
süti beállítások módosítása