Itt a Karácsony másnapja, én itt ülök egyedül, és nem tudom eldönteni, hogy a fogam fáj jobban, vagy a hasam. Azt hiszem, ez nem a legjobb karácsonyi program. A fogamból kitört a tömés, a hátsó darabja mozog, Zsombor belerakott ideiglenes tömést, de nem nyitotta fel, nehogy az ünnepek alatt begyulladjon. Most leginkább attól félek, hogy hosszában kettétörik, és nem lehet megmenteni. Márpedig több fogamat nem hagyom kihúzni. Úgyhogy joghurtot és tejbegrízt eszem, kihagyom a nagy, ünnepi ebédet Dávid mamájánál, és próbálom összeszedni a bátorságomat, hogy elmenjek valami non stop fogászatra, mert január 5-ig nem fogom kibírni. Emellett nehezítésnek görcsöl a hasam (mert mikor jöjjön meg, ha nem szenteste), és nincs gyógyszerem, mert amilyen hülye vagyok, megettem őket anélkül, hogy felírattam volna újat. Próbálom elterelni a figyelmemet: olvasok, írok, tévét nézek, állítólag figyelemeltereléssel komoly fájdalmakat is lehet csillapítani. Félek minden fogorvostól, aki nem Zsombor, na jó, néha még tőle is.

Dávidnak egésznapos családi program van: ebéd, aztán emlékmise az édesapja halálának valahanyadik évfordulójára (talán ötödik?), utána közös pogácsázás a résztvevőkkel, szóval egyedül leszek, de talán szerez nekem gyógyszert, és hazaugrik vele. Meg hoz egy teknőst, aki nálunk fog telelni, míg a gazdái elutaznak. Mondtam, hogy akkor hozzon egy cicát is, mert sokkal jobban szeretem a macskákat, mint a teknősöket, de nem hajlandó. Ha szakítani akarok, csak hozzak egy cicát, ő már pakol is. Vagy ha ő akar szakítani, hoz maga helyett egy macskát. Orosz kék macskát kértem arra az esetre, az ritka és sokba kerül, legalább megnehezítem kicsit a dolgát, ha ott akar hagyni.

Most dolgoznom kéne: írni, természetesen, és nem figyelemelterelésből, hanem munkaként. De olvasni, tévét nézni, gitározni sokkal egyszerűbb. Ki kéne találnom valami célprémiumot vagy megfenyegetni magam, hogy "dolgozz, mert különben..." Jujj, nagyon ijesztőt találtam ki. Megyek is.